Hol itt az igazság?

„Az idősebb Bakonyi–Tolnay–Petrusz trió azért vehette meg a Horn-kormány idején tízmillió forintért a sok milliárd forintot érő timföldgyárat, mert vállalta, hogy a gyárat és a vörösiszap-tározókat korszerűbbé, biztonságosabbá teszi. Ez lett belőle. Közben az ajándékba kapott állami vagyont kiaknázva mindhárman felkúsztak a száz leggazdagabb magyar listájának középmezőnyébe. A Napi Gazdaság a katasztrófa előtti évben a három, a timföldből megtollasodott üzletember magánvagyonát összesen 56 milliárd forintra becsülte.

Mindez azért érdekes, mert az ügyészség ismertetése szerint eddig 23 milliárd forint közvetlen kárt fizetett ki a magyar állam a Mal Zrt. helyett. Az adófizetők e gigászi áldozatvállalásának köszönhetően már állnak a csodálatos Makovecz-házak, zöldell a mező, és az ezreknek munkát adó timföldgyár működését is sikerült fenntartani. Tudjuk, ha a katasztrófa a balliberális kormányok idején történik, legfeljebb katonai sátrak jutottak volna a földönfutóvá lett embereknek, aztán pereskedhetnének életük végéig. Ha viszont továbbgondoljuk a dolgot, akkor nehéz megérteni, hogy ezt a 23 milliárdot, meg a Mal Zrt. és a miatta csődközelbe került Bakonyi Erőmű elkerülhetetlennek tűnő állami kézbe vételével járó szintén sokmilliárdosra becsült kiadást, valamint azokat a további milliárdokat, amelyeket a károsultak még joggal szeretnének elperelni a timföldgyártól, miért nekünk kell kifizetnünk? Miért is nem sikerült a kormánynak, a bűnüldözőknek és az igazságszolgáltatásnak a tulajdonosok 56 milliárd forintját a mérleg másik serpenyőjébe tenni?

A választ keresve sajnos újra belebotlunk a baljós előjelekbe. Például, hogy az adófizetők 23 milliárd forintos kiadásának nagyobbik részét kitevő környezeti kármentesítésben (ami a kifolyt vörösiszap összegyűjtése és elszállítása, amelyhez ugye olyan bonyolult eszközök kellenek, mint a teherautó meg a markológép) a Mal-tulajdonosok, tehát a vörösiszapbárók korábbi üzlettársai, céges partnerei is részt vehettek. Mit részt vehettek, milliárdokat tehettek zsebre! És ha ehhez hozzátesszük, hogy valamilyen rejtélyes okból a kormány végül nem indította el a katasztrófa után egy hónappal megígért pert a tulajdonosokkal szemben, amely a kár behajtására irányult volna, egészen összezavarodunk. Ki fog itt igazságot tenni?

Olyan lesz ez a per is, mint a rendszerváltás: húsz év múlva meg kell ismételni…”