Amiről a nyelvtörvény kapcsán nem beszélünk…

„Ha egy finnországi svédnek »joga« van a kórházban svédül beszélni, ez azt jelenti, hogy a kórháznak kötelessége biztosítani, hogy svédül értő alkalmazottak (orvos, ápoló) álljanak rendelkezésére. A szlovákiai magyarnak viszont azzal az alkalmazottal van »joga« magyarul beszélni, aki egyébként is beszéli a magyar nyelvet – az intézmény részéről ez semmilyen kötelezettséggel nem jár. Sőt, még a magyarul beszélő alkalmazottak sem kötelesek vele magyarul beszélni. Óriási különbség a kettő. Míg a finn törvény tényleg egy jogot garantál, amivel a polgárok élni tudnak, a szlovák csupán nem tiltja meg az adott jog érvényesítését, de nem is teszi lehetővé.

Ez az alapvető szemléletbeli különbség az egész törvényre rányomja a bélyegét. Jogunk van a rendőrrel magyarul beszélni? Megtiltva nincs, de a rendőr nem köteles érteni, amit mondunk. Jogunk van a hivatalnokkal magyarul beszélni? Beszélhetünk, de a törvény kifejezetten előírja, hogy sem a hivatal, sem a hivatalnok nem köteles érteni magyarul. Abszurd dolog, hogy amit más országoknak eszükbe sem jutna szabályozni, annak megengedéséhez az államnyelvtörvény tiltó rendelkezései miatt nálunk külön törvény kell. Amit viszont más ország szabályoz, az nálunk kimaradt a kisebbségi nyelvtörvényből. A jogok érvényesítéséhez szükséges ösztönzőket és garanciákat, amik a nyugati kisebbségi nyelvtörvények lényegét adják, a miénkben nagyítóval sem találjuk.

Ilyen megvilágításban mindjárt más a nyelvküszöb szerepe Szlovákiában. Az alatta fekvő településeken a törvény kifejezetten tilt bizonyos fajta kommunikációt, ami máshol kuriózumszámba menne. Felette pedig más államoktól eltérően szintén nem jogokat garantál, csupán nem tilt, illetve nem tilt mindent. »Jogunk« a nyelvküszöb fölött is nagyon kevés van. Egy ilyen példa lenne a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése, ez tényleg kötelező jelleggel van megfogalmazva a törvényben, de a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom megjelenése óta tudjuk, hogy ennek gyakorlati érvényesítése is akadozik – nem utolsósorban a törvény hibájából.”