A nyugati kultúra része vagyunk

„Ennek tükrében Magyarország, mint befektetési környezet, mennyire kívánatos ma?

Háromféle befektetési típust kell szemügyre vennünk. Az első a termelő befektetés. Ebben Magyarország kívánatos befektetési terep.A kormány világosan kijelentette, hogy a munkahelyteremtés prioritás, és mindent megtesz a működési környezet javítása érdekében. A második a közszolgáltatási szektorba történő befektetés. Itt többnyire területi monopóliumokkal és garantált hozamokkal van dolgunk. Az első fontos szempont, hogy az infrastrukturális befektetésekre garantált hozamok szintje az utóbbi időszakban sokat változott a világban, ezt itthon is újra át kell tekinteni, ami vitákkal jár. Az sem ritka, hogy a koncessziók lejárnak vagy gazdát cserélnek. Talán sokan nem is tudják, de a távközlésben és az energiaiparban az elmúlt 15 évben rengetegszer változott a tulajdonos, magán vagy más államok tulajdonában lévő cégek birtokolták a magyar közszolgáltatásokat. A második tényező az, hogy nincs semmi kivetnivaló abban, hogy a magyar állam preferálja a magyar vállalkozókat, magyar befektetőket. Több-kevesebb agresszivitással minden állam ezt teszi. Az a kérdés, hogy a magyar tulajdon garantálja-e a jó minőségű szolgáltatást.

Ma már nem áll fenn a ’90-es évek eleji helyzet, amikor egyszerre volt tőke- és szakemberhiány. Ma a jó ötletekhez meg lehet találni a tőkét, ha valamilyen szaktudás hiányzik, fel lehet venni a legjobb szakértőt a világból. Ide kapcsolódik a harmadik terület, a tudásra épülő befektetés. Ebben Magyarország rendkívül sikeres, elég csak a nagy világcégek budapesti szolgáltatási központjaira, vagy a növekvő számú itt tanuló külföldi diákra gondolni. Ennek az árnyoldala az, hogy a kiváló magyar szellemeket külföldre csábíthatják. Itt arra kell vigyáznunk, hogy az itthon felhalmozódott tudás Magyarország és a nyugati kultúra számára hasznosuljon. Mi ugyanis - nem kérdés - a nyugati kultúra részei vagyunk. Minél vonzóbb, nyugatiasabb, szabadabb, gyarapodóbb és kiszámíthatóbb Magyarország, annál többen maradnak itthon, és annál többen akarnak majd nálunk dolgozni, tanulni.

Egy sajtóban megjelent összefoglaló szerint sem Kína, sem Szaúd-Arábia nem járult hozzá az elmúlt két évben a magyar gazdaság fejlődési pályára állításához és az államadósság csökkentéséhez. Lehet, hogy a keleti szél valójában csupán szellő?

Egy ilyen léptékű stratégiai nyitás eredményeit nem lehet két év után számon kérni. De nem is keleti szélnek mondanám, hanem globális szélnek, ugyanis Latin-Amerikáról is érdemes beszélni. Minden szellemi muníciónk megvan ahhoz, hogy a keleti - és dél-nyugati - szellőből a magunk hasznára váló szelet kavarjunk. Először is rendbe kell tenni a házunktáját, azaz megfelelő gazdasági környezetet kell teremteni a befektetések fogadása és a magyar vállalkozások megerősödése érdekében. Másodszor fel kell mérni és meg kell érteni a lehetséges befektetési, kereskedelmi partnerek észjárását. Harmadszor, reális terveket kell kidolgozni, mert a szűk erőforrások mellett nincs sok pazarolni való pénzünk és időnk. Mindhárom szempontból sok még a munka, de semmiképpen nem látom indokoltnak, hogy elkedvetlenedjünk és félbehagyjuk ezt a fontos és kecsegtető vállalkozást.”