hvg.hu: Ezek az élmények segíthetik a gyerekeket, hogy ne süllyedjenek bele egy reménytelen közegbe?
Tóth Ákos: Nem süllyednek bele, már benne vannak. Inkább a kitörni vágyás a lényeg. Ebben tudunk segíteni, például a tehetségek felfedezésével. Táboroztunk Csillebércen, ahol felfigyeltünk egy kosárlabdához jó adottságokkal rendelkező falusi kislányra. Egy utánpótlásképzésben elismert szakember barátomat hívtam, hogy nézze meg. Ő tudott volna neki csapatot is ajánlani, mi tudtunk volna itt Budapesten iskolát, kollégiumot is szerezni a gyereknek, de az édesapja nem engedte. Sajnos nagyon sok hasonló történet van, mikor a szülő korlátoltsága, passzivitása miatt nem tudunk egy-egy gyermek sorsán változtatni.
Ma Magyarországon kasztrendszer van. Ahova születsz, ott maradsz. Csodáknak kell történnie, hogy ebből a helyzetből ki lehessen törni. Mikor derül ki ma Magyarországon, hogy egy tornanádaskai gyerek milyen úszó, hegedűművész lenne, ha mondjuk 100 kilométeres körzetben nincs egy klub vagy intézmény sem? A könnyeim lejönnek, mikor látom a táborainkban éveken át a kisgyerekeket vidáman, gondtalanul játszani és tudom, hogy pár év múlva a Nyugati aluljáróban kivert fogakkal, bedrogozva, prostituáltként fogják őket dolgoztatni. Sokuknak ez lesz a sorsa és nem sok mindent tehetünk. Felhívott nemrég egy kislány, akit korábban táboroztattam, egy külföldi országhívós számról, hogy vérzik a gyomra, mit csináljon. Tudjuk, hogy mit keres ott, prostituált. Vajon kit hívjon fel Magyarországról?”