Balsorstalanítók

„Balsors nincs! Egyszerűen és határozottan tette oda ezt a kijelentést aszúval töltött poharam mellé. Soha nem felejtem el. Lenn ültünk a pince csöndjében, és egyszercsak kigurult a szájából e mondat. Alig hittem a fülemnek.  

Mindez az első igazán komoly és - utólag kiderült - számomra sorsfordító beszélgetésünkkor történt. Arról faggattam a borászt, hogy neki mit jelent Magyarország? Ilyen kérdést akkoriban feltenni bizonyos körökben  Budapesten szánalmasnak, sőt, illetlennek számított. Akkor ott a várostól távol, a pince rejtekén, amikor más nem hallotta, fel mertem tenni a kérdést Szepsy Istvánnak: Számára mit jelent Magyarország? És ő beszélt nekem az egykori öregek arcán látott ráncokról, arról, hogy hétéves kisfiúként megszólította a szőlő, meg, hogy hiába ment el az országból, visszafordította Hegyalja képében folyton visszatérő álma.

Akkor és ott, még nem értettem a királyi lépést, a száraz furmintot, még az édes boraiért rajongtam, de attól a beszélgetéstől kezdve, amikor a nemzet legtökéletesebb parafrázisát meghallottam a szájából, ittam a szavait.”