Magyar színpadra magyar zenét!

„A Csík éppen ezért nem népzenei együttesként ismert, hanem feldolgozás-zenekarként, akik cimbalommal, nagybőgővel, hegedűvel és brácsával húzzák még a Tankcsapdát is. A Sziget mínusz egyedik napján ennek ellenére kalotaszegi és bogyiszlói csárdással kezdték, de persze aztán jött Lovasi, Hobo, Kovács Kati, Szörényi Levente, Presser Gábor, Bródy János és Kiss Tibi is. A Csík tulajdonképpen eljátszotta a magyar világzene negyvenéves történetét, hiszen az autentikus dalok után csaptak bele a  népzenei feldolgozásokba, majd jött Lovasi András és az Apa övének csatja, az első könnyűzenei szám, amiben tíz éve megszólalt Szabó Attila hegedűje. (...)

A Csík feldolgozásai eddig is tökéletesek voltak, mindig is érződött, hogy ezek az emberek nem a népzenét értik, hanem a zenét minden hangjával és ütemével. A tegnapi koncert alatt csak az derült ki, hogy a magyar könnyűzene nagyjait időnként pont úgy kell egy szám közben megmenteni, mint ahogy a cigányprímás segített a hullarészeg huszártisztnek, miután elkártyázta mindenét, és sehogy sem tudott hangnemben maradni a Szomorú fűzfa harminc ágának kornyikálása közben. Ja és megtudtuk, hogy Szabó Attila és Csík János még egy szuperkoncerten is nadrágba gyömöszölt szürke ingben nyomják a rock and rollt, tényleg mintha a kisvárosi zeneiskola munkaközösségét felzavarták volna a nagyszínpadra.

De bármilyen visszafogottan öltöznek is, azért hibátlanul húzza a Csík. Persze ettől még legfeljebb egy jó feldolgozás-zenekar lennének, egy érdekes este, mint mondjuk Paul Anka, amikor szvingritmusban játszik Nirvanát. De ez a zenekar azért ennél sokkal több, és erről még csak nem is ők tehetnek.

A Csík ugyanis attól különleges, hogy úgy magyar és népi, hogy közben nem magyarkodó és idegenellenes. Jelenleg nagyon kevesen vannak rajtuk kívül, akik értik, hogy mi a magyar kultúra, mi a hagyomány, és hogyan kell mindehhez viszonyulni most, hogy az utolsó élő kékfestő is egy vietnami üzemből rendeli online a festéket. A Csík nem duplán csavarodó DNS, és nem a Szíriuszról érkező Szent Korona kiterjesztése. A Csík nem egy irredenta műdal popritmusban űvöltve. És persze a Csík nem is egy matyóhímzéses edzőcipő, amivel meg lehet nyerni a Gombold újra pályázatát, nem csalamádés hamburger, amit magyaros menüben vesz mindenki magyaros sült krumplival és magyaros light kólával. Csak magyar népzene. Meg egyszerűen csak magyar zene. Zene.”