Arcul csapott áldozatok

„Különös cikkeket olvasni manapság a hazai baloldali és liberális sajtóban. Egyes szerzők igyekeznek különbséget tenni például a náci és a bolsevik diktatúra között. Méghozzá különös okfejtéssel, amely szerint a náci diktatúra eleve elvetemült volt, és rosszat akart. A bolsevik viszont jót akart, még akkor is, ha forradalmi hevületében maga is megdöbbent azon, hogy mennyi emberáldozaton, kivégzésen és likvidáláson, mekkora terrorhullámokon át vezet az út odáig. Ma már ott tartunk, hogy a baloldali sajtóban olyan szegénylázadásként jelent meg a Kun-féle Tanácsköztársaság emléke, amely az írás szerzője szerint komoly figyelmeztetés lehet a mai kormány számára is. Másutt pedig arról olvashattunk, hogy az 1956-os forradalom is a diktatúra és a tömeggyilkosság képét öltötte, hogy a zsidóüldözésről már ne is beszéljünk.

Mi folyik itt? Lemondtak volna a civilizáció alapvető értékeiről azok a politikai körök, amelyek eddig mindig is a humanizmus iránti elkötelezettségükkel dicsekedtek? Vagy íme, mindent felülíró mértékben nyilvánul meg megint a balliberális oldal kettős mércéje? Netán egy új, már megálmodott, bosszúszerű, balos diktatúrának akarnak megágyazni ezek a legitimációs kísérletek?”