„Valakinek itt nagyon elgurult (bocsánat: elkurult) a gyógyszere. De sebaj, nekünk, magyaroknak a Kurultaj után már nincs is szükségünk olyanra, a sámándob rezonanciájának unortodox gyógyereje többet ér, mint a nyugati gyógyszervegyészet összes humbugja. És akkor a koponyalékelés ősi, egyben mégis forradalmi módszeréről nem is beszéltünk. Milyen igaza van a hírmagyarázónak: »Kazakisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán környékén mégiscsak olyan népek élnek, akikkel antropológiailag is igazolható rokonságban állunk. Ráadásul a hagyományaik és a történelmük is sokkal inkább beilleszthető a honfoglaló magyarok történetébe, mint a finnugorisztika elcsépelt „nyíl-nyél-nyál-nyúl” nyelvészkedése.« Merész fordulattal elrugaszkodunk az elmaradott, perspektívátlan, Európán és a világon belül semmiféle komoly befolyással nem rendelkező, avarszagú, fenyőmagzabáló Finnországtól, s vár minket az ős-napkelet pénzbősége, meg a szkíta trükkök százai. (...)
Tulajdonképpen mi mindig is turáni, türk nép voltunk, csak épp az áruló Vajk Judás-pénzért eladott bennünket a középkor IMF-jének. Igazából persze Koppány nyerte a gazdasági szabadságharcot, de a korabeli média akkor is zseniálisan értett hozzá, hogy a győzelmeinket vereséggé hamisítsa.”