1. Árpád

„A fiatal, agilis, már technokrata szellemben szocializálódott Istvánt 997-ben választották az Elnöki Tanács elnökévé. István a reformkommunisták puccsának köszönhette hatalmát. Egy hirtelen megszavazott alkotmánymódosítással, a konzervatívok távollétében hoztak össze egy ülést, és szavaztak bizalmat Istvánnak. A világpolitikai események kényszerét felismerve hozták össze a reformerek a csonka ülést, többen közülük előremenekülésnek tekintették választsukat. A változást kierőszakolók döntése radikális volt, és sokak szemében igen durvának tűnt.  Hamar szembe is kerültek a keményvonalasokkal: több, az alkotmánymódosításból kihagyott ortodox kommunista a Központi Bizottság egy másik csonka ülésén Koppányt választotta a Tanács elnökévé.

Az ENSZ, a Világbank és az USA is csak Istvánnal volt hajlandó tárgyalni, aki ígéretet tett a szükséges stabilizációs csomag végigvitelére, és megszorító intézkedések sorozatát, gyors privatizációt, és a teljes állami intézményrendszer átalakítását ígérte külföldi támogatóinak. Hamarosan amerikai csapatok is érkeztek az országba.

Koppány azonban ellenállást szervezett, és Siófokon ellenkormányt alakított. A régi pártelit több ismert figurája csatlakozott hozzá, és kimondták, hogy nem fogadják el az esztergomi döntéseket. A törékeny belpolitikai helyzetet István határozott fellépése oldotta meg. Amerikai tengerészgyalogosokkal megerősített elitcsapatait a somogyi térségbe vezényelte, és elfoglalta Siófokot. Koppány holttestét négy napon át, óránként bemutatták az összes tévécsatornán.

István három év után fejezte be formálisan is a rendszerváltást. 1000 karácsonyán teljesen új alkotmányt nyújtott be az Országgyűlésnek. Ennek értelmében feloszlatták az Elnöki Tanácsot, ugyanakkor létrehozták a miniszterelnöki tisztséget, amelyet ettől kezdve István töltött be.”