Élvezeti nácik

„A Jobbik devecseri akciójáról a hírekben végül az vált kiemeltté, hogy egyik szóvivőjük, Ferenczi Gábor a halálbüntetés visszaállítását kérte, majd maga is kapott egyet a fejére a saját oldalukról dobott kövek közül. Ferenczi végtelenül meglepődött azon, hogy ahol fát vágnak, ott hullik a forgács (valószínűleg addig el sem tudta képzelni, hogy ő ne álljon fölötte akár az ilyen univerzális törvényszerűségeknek is), és ebbéli zavarában először maga is hangoztatta, hogy »de hiszen ezt közülünk dobták«. A későbbiekben e körül zajlottak a dolgok. A koncepció megfordult, és a kő indítását megpróbálták a cigányokra kenni, így a tévéstábok egy ideig a helyszínen készült filmjeik visszaforgatásával és lassításával voltak elfoglalva. Mígnem egyikük egyértelműen bebizonyította, hogy Ferenczit egy szemmel láthatóan nem cigány, ám annál inkább náci alak vágta hókon. Ami persze nem lényegtelen, de talán mégsem az események lényege. (...)

A videókat nézve üvölt a jelenségről, hogy ez most itt, egyelőre, a nácizmus ritualizált megjelenése. Ami annyival több a klasszikus, legelső megjelenésénél, hogy ennek már a huszadik századi rockerkultúra is a táplálója. A jelenlévők csak önkiélésre játszó viselkedése, a csoportidentitás mindent felülíró bűvölete, a beleragadás az egyes hangulatokba beteges koncentrációban dobja ki ebben mindazt, aminek másutt megvan a maga egészséges funkciója, de ott, ahol társadalmi csoportok között feszülnek konfliktusok, alkalmazott »művészetként« csak torzulást hozhat. Még önmagára nézve is, hiszen ezek az emberek a rockkultúrából is csupán az élvezeti elemet látják, és az, hogy a dolgok keménysége, ritmusa, dinamizmusa mögött még más is lehet, és nemcsak a sodródás öncélúsága, a vakfoltjukra esik. Őket csak ez érdekli, az általuk gerjesztett esemény dinamizmusát mindenek fölött és az utolsó cseppjéig kiélvezzék.

Mi pedig nemcsak azt nem tudjuk, hol és kiknek a kárára kezdenek bele legközelebb ennek az élvezetébe, de azt sem, hogy vajon a rendőrséget is egy rockkoncert közönségeként fizeti-e be az eseményre az állam, vagy képes esetleg rendfenntartóként alkalmazni.”