„Azokat a helyeket igyekeztem célba venni, ami ismert a külföldiek számára, már van »külföldi« tapasztalata a helyeknek. Illetve igyekeztem egy olyan körképet megtervezni, ahol boltok, bárok, pincészetek, túraszervezők is szerepeltek. Szerda reggel még a Bortársaság Lánchíd üzletének nyitása előtt felsétáltunk a Várba, egy nagyot szippantottunk Budapest látképéből és párás levegőjéből, majd az első benyomás az üzletben érte őt a magyar boros világról. Nagyon nyár, éreztük mi is, hogy a legnagyobb szabadságolási szezonban járunk, de szerencsére egy rövid beszélgetésre tudtak ránk időt szakítani.
Ha belegondolok, hogy egy tengerentúli turista mit tud a magyar borászatról, egyáltalán az országról, akkor nem egyértelmű semmi, ami nap mint nap a mi fejünkben összeadódva jelen van. De szerencsére nem kell kétségbe esnünk, mert egy hazai borüzlet kiválóan reprezentálja, hogy van magyar minőségi borászat. Fehér, rosé, vörös persze a polcokon összefolyik Villány és Eger, Sopron és Somló egy külföldi szemények, de egyértelműen látszik, hogy vagyunk, termelünk, értékesítünk, mindezt igényesen és szépen is tudjuk tálalni.
A magyar borászat nagy lehetősége az ideérkező nagyszámú külföldi turisták behálózása, megnyerése. Hiszen itthon nyitottak a kultúránkra, azon belül is a boros világra. De ezzel nem szabad visszaélni, az itt szerzett élmények nagyban befolyásolják megítélésüket rólunk, a magyar borokról. Ez egy külön világ (nem az általános hazai bormarketinges kérdéskör), itt nem mindenkinek kell részt venni (nem is tud értelemszerűen mindenki ehhez kapcsolódni, nem is akar), de aki szereplője, annak bizony komoly érdeke, hogy ezen a vonalon jó minőségű szolgáltatást (komplex) nyújtson. Szerencsére megvannak a lehetőségek, potenciálok. Jó élmény volt végigkalauzolni ezen helyeken egy borra nyitott, nagy lehetőségeket látó igazi üzletembert a borforgalmazás, túraszervezés, vendéglátás, pincészet szegmensein.”