„Az utolsó meccse volt a spanyolok elleni helyosztó?
Igen, az utolsó meccsem volt, valószínűleg nem csak a válogatottban.
Ezek szerint vége a játékos-pályafutásának?
Igen, most úgy áll, hogy vége. Ennyi volt.
Érez meghatódottságot?
Nem tudom leírni azt a pillanatot, amikor jöttünk a bemutatáshoz, alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magam. Pár könnycsepp ki is csordult, amikor pedig beugrottam a medencébe, a víz alatt gyakorlatilag sírtam. Annyira megható pillanat volt ez, hogy hihetetlen. A meccsen már tudtam koncentrálni, de végig álomvilágban éltem. Szürreális volt az egész mérkőzés, olyan volt, mint egy búcsúmeccs. Nagyon örülök, hogy így végződött, így szerettünk volna elköszönni az olimpiai tornától és jó pár játékostól is. Ez így szép volt, én pedig mondhatom, hogy boldog vagyok. Az olimpián történtek jól tükrözik az erőviszonyokat, mi most ezt érdemeltük meg.
Csalódott?
A helyezés miatt igen. Főleg az elmúlt három-négy napban voltam az, mert nem volt nagy élmény úgy tengeni-lengeni az olimpiai faluban, hogy most akkor ötödikek leszünk-e, vagy nyolcadikak, ilyet még nem éltem át, borzalmas volt ezt megtapasztalni mindannyiunknak. De ha visszagondolok arra, ami történt, akkor nyugodt szívvel akasztom szögre a sapkát.”