Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Vigyázzunk azzal, mit (mikor és miért) tekintünk lényegtelennek, érdektelennek, elhanyagolható tényezőnek.
„Sólyom szerint »az alaptörvény ellen felhozott kifogások legnagyobb része – a házasság mint férfi és nő kapcsolata, a magzat védelme, Isten nevének szerepeltetése – mondvacsinált«. Mondvacsinált – tehát alaptalan, nem igazi probléma, felfújt ügy, csakis azért létezik, mertmondva megcsinálták – azáltal hozzák létre, hogy beszélnek róla. Mindez tehát nem egyéb, mint (üres) fecsegés, duma, gyorsan túl lehet lépni rajta. (...)
Férfi és nő kapcsolata, a magzat védelme, Isten nevének szerepeltetése – mindez nem számít? Mondvacsinált? A keresztény-konzervatív, úri közép-államelnök szerint nyilván. Mit érdekli őt – és természetesen sokakat nem izgat –, hogy a meleg és leszbikus közösség tagjai hogyan élik meg azt, hogy csak másneműek köthetnek házasságot; az abortusz kérdését az egyházi iránymutatás révén egyszer s mindenkorra megoldottnak tekinti; és talán kifejezetten hiányolná, ha Istent nem emlegetné az alaptörvény, nem is érti, mi lehet ezzel a probléma (és kinek lehet ezzel bármi baja). Nem – az efféle kérdésekre nemcsak Sólyom süket, hanem nagyon sokan –, de olyannyira, hogy fel sem fogják, mások hogy nem süketek ezekre. Azok – szerintük – csak mondvacsinálnak.
Sólyom valaha az Alkotmánybíróság elnöke volt, később a köztársaságé. Elvárható volna tőle, hogy ne bagatellizálja azokat az ellenvetéseket, amelyeket talán nem a többség és bizonyára nem eléggé hangosan fogalmazott meg. Át kellene látnia, hogy vannak ügyek, amelyek sokak számára nagyon is fontosak. »Hát nem ezen múlik minden?«”