Mint kiderült, mindenre felkészültek az augusztus 19-20-án megtartott keszthelyi VinCE szervezői, csak a kánikulára nem számítottak.
„A kéknyelűről azt is megtudtuk, hogy különlegessége részben abban rejlik, hogy óriási levelei, robusztussága apró fürtökbe koncentrálja az életerőt. Meg a zamatot. A későn érő, fagyérzékeny fajta, ráadásul nővirágú, ebből is fakad a szegényesebb termés. Így vagy úgy, macerás foglalkozni vele, ezért is lehetséges, hogy e történelmi fajtával alig 30 hektáron foglalkoznak a benne hívő borászok.
Kardos szerint a piacon többnyire fiatal kéknyelűk vannak, amikből nehéz megismerni és megszeretni ezt a fajtát. A jó kéknyelű 10 éves kor után kezdődik, de még 30-40 éves korában is tökéletesen élvezhető ez a fajta. Más kérdés, hogy mindenki már egy-két évesen megissza. Bennünket is többnyire fiatal kéknyelűkkel traktáltak, a leglágyabb, legkedvesebb bor a 2011-es tételek közül Istvándyé volt.
Nem nagy bor - mondta Kardos -, mert a nagy borok nem jó ivásúak, ez meg igen, de ezen a ponton büszkén vállaljuk, hogy inkább a kicsi, de kedves borokért rajongunk. Laposa és Váli Péter kéknyelűi már jóval több savat éreztetnek, ahogyan Szeremley kovás bora is. Ám utóbbi 2004-es itala kifejezetten gazdag, érett, míg a kutatóintézet 1967-es muzeális tétele aszús, oxidált illattal, és az öreg szamorodnikra jellemző ízzel fogad.
A madeirás jegyek mögött még érződik némi frissesség, ámde mindez eltörpül a teljesen véletlenül, Istvándyék standján kóstolt friss, ámde kései szüretelésű kéknyelű mellett. Erre a borra még az ismert master of wine, Elisabeth Gabay is elismerően csettintett.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Bemutatják a nyilvánosság számára készített kormányprogramjukat, amelyről az extiszás szakpolitikai vezető is beszélt. De sokkal fontosabb kérdés, hogy mit nem akarnak bemutatni a nyilvánoság előtt.
A Lucinai Szent Lőrinc Bazilika restaurátora nem is akármilyen szerepben festette meg az olasz kormányfő-asszonyt, a baloldal teljesen kiakadt.
