Kumin Ferenc levele Sólyom Lászlóhoz

„Tisztelt volt köztársasági elnök úr!

Mint az Orbán-kormány egyik kommunikációs vezetője, határozottan visszautasítom, hogy bírálta a kormány politikáját, különös tekintettel a választójogi törvény tervezett módosításait. Nem tudok tekintettel lenni arra, hogy két éve még Önt szolgáltam, most pedig Orbán Viktort.

Elnök úr, nem értem, mi a baj?

2010 áprilisa előtt Sólyom Lászlót szolgálni gyakorlatilag annyit jelentett, mint Orbán Viktort szolgálni. Elnök úr olyan szépen beszélt utolsó újévi beszédében, hogy azt a Fidesszel egyeztetni sem kellett: »Magyarország is nagyon megérett már a megújulásra. S mivel 2010 választási év lesz – az új esztendő alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre. A változás szükségét mindenki érzi – és sok politikus is tudja, hogy mit akarnak az emberek. Ezért aztán a megújulás, az új irány, az új kiegyezés, az újjáépítés és így tovább, gyakran hallott jelszó lett.« Ha Ön 2010-ben még a változás szükségessége mellett érvelt, akkor most is megérthetné, hogy amit teszünk, az maga a változás. A kétharmad, és a NER ereje. Ha emiatt csak négymillióan szavaznak majd bő másfél év múlva, akkor annyian. A zország ezt akarja. Akkor is, ha nem.

Elnök úr, szeretném jelezni, hogy nekünk, itt a kormányban nem tetszett aszófői beszéde. Nem értjük, mire ez a váltás. Elégedetten néztük, amíg komcsi bankárral nem fogott kezet, amíg Horn Gyulától megvonta a kitüntetést, amíg a hadsereg főparancsnokaként a lokátorellenességével veszélybe sodorta az országot három csokor virágért. Én magam nyilatkoztam Ön helyett, amikor a Gárda megalakult akkori közös munkahelyünk, a Sándor-palota ablaka előtt. Orbán Viktor, minden magyarok vezére Önnek az adófizetők pénzén örökös lakást, fizetést, autót és sofőrt biztosított. Ezek után végképp nem értjük, mi történt Önnel?”