A MOB elnöke óva int a Tiszától: „A magyar sportnak jó úgy, ahogy jelenleg van”

Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, a Hungaroring Sport Zrt. vezérigazgatója a 24.hu-nak adott terjedelmes interjújában kifejtette, szerinte miért kell félniük a sportban dolgozóknak az áprilisi választásoktól.

A 61 éves sportvezető elmondta, alapvetően azt próbálják sulykolni mindenkibe, legyen az olimpiai bajnok, olimpikon vagy olimpiai részvételről álmodó sportoló, hogy az a sportközeg, ami Magyarországon van, óriási erőt képvisel.

„Rengeteg ember él a sportból, sokan dolgoznak benne, még többen élnek a sportért. A tao ennélfogva nem pusztán sporttámogatás, tekinthetjük munkahelyteremtő támogatásnak is. Nyilvánvalóvá kell tenni, nem lehet elvitatni az elmúlt tizenöt év pozitív folyamatait a magyar sportban. Mi emlékszünk arra, hogyan nézett ki a nyolcvanas évek sportja a szocializmusban, nem felejtjük el azt, hogy a kilencvenes években rendszerváltás után mennyire nehéz volt sportolónak lenni, mert abban a pillanatban, amint kiestél és nem hoztad a világbajnoki dobogót, nézhetted miből fogsz megélni, miből tartod el a családodat. (…) A kiemelt edzői programnak, az olimpiai járadéknak köszönhetően ma már szerencsére nagyon messze vagyunk attól a nihiltől, ami a rendszerváltás után 2010-ig egyre csak mélyült. Az elmúlt tizenöt évben nagyon komoly rendszer épült föl, és szerintem, akik ebben élnek, dolgoznak, azok már természetesnek veszik azt a közeget, ha úgy tetszik, kiszámíthatóságot, ami az élsportot körülveszi” – ecsetelte Gyulay.

Elmondta, szerették volna, ha mind a 139 még élő olimpiai bajnok megszólal, hogy emlékei felelevenítésével, nyilatkozatával megerősítse a MOB közösségét, és azt az erőt, amit a sport képvisel, de közülük néhányan (nyolcan), akik életjáradék formájában ugyanúgy részesültek az elmúlt másfél évtized fejlődéséből, nem álltak kötélnek, mert úgy érezték, ha beszélnének, az olyan lenne, mintha politikai kinyilatkoztatást tennének.

„Olyan világot élünk, hogyha valaki kijelent valamit, abba gyakran kevernek politikát. Ha azt mondom, hogy a sportszektor nagyon sokat köszönhet a mostani politikai rendszernek, az egyszerű ténymegállapításon túl azonnal valamiféle politikai nyilatkozattá válik azok szemében, akik ellenkezőképpen gondolkodnak. Pedig az ténykérdés, hogy a 2010 előtti kormányok – leszámítva az 1998 és 2002 közötti négy évet –, tulajdonképpen magára hagyták a sportot. 2004-ben még azt is megtette vele az aktuális sportminiszter, Gyurcsány Ferenc, hogy azt az iparágat, amely nagyjából egymillió embert érintett és érint ma is nemcsak szórakozás, testedzés szintjén, de anyagilag is, a kezdődő athéni olimpia előtt pár nappal cserbenhagyta lemondásával. 

Sokan félnek attól, hogy egy esetleges kormányváltás nagyban befolyásolhatja a magyar sport helyzetét, kiemelt stratégiai ágazat mivoltát. Gyulaytól megkérdezték, 

„(…) Áprilisban szavazhat valaki értékalapon, vagy úgy, ahogy a személyes érdeke diktálja, melyik oldallal mit nyer vagy veszít. Azt nem tudom, hogy az iparágat körülvevő másfél évtizednyi pozitív változás kit, mennyire befolyásol, ki kire fog szavazni. 

Veszélybe kerülne az a struktúra, amit persze lehet kritizálni, de mégis csak ki lett építve, és az évek alatt be lettek tömve a rendszer indulása után óhatatlanul megjelenő kátyúk” – felelte.

Létezik egy, az áprilisi választáson messze túlmutató tematika, amiben talán nincs akkora feszültség, ellentét kormánypárt és nem kormánypárt között. Ez a magyar olimpiai pályázat. Ebben a kérdésben, úgy tűnik, sokpárti konszenzus alakult ki, a főváros mint pályázó, azaz az egyik főszereplő is mellette áll. 

„Azt tudom mondani, hogy ebben mind Karácsony Gergely, mind Vitézy Dávid, mind a főváros nagyon jó és együttműködő partnere a Magyar Olimpiai Bizottságnak – válaszolta Gyulay Zsolt. – A főváros vezetése is belátja, hogy az olimpiarendezés tíz százalékban sportesemény, míg kilencven százalékban olyan városfejlesztés, ami amúgy évek óta időszerű, meg kell csinálni – például a reptéri és egyéb közlekedési fejlesztések. Szentül hiszem, hogy a magyar nemzetnek lehet egy olyan pártokon, politikán felülemelkedő közös célja, ami a hasznunkra válik. Nemcsak azért, mert ha nyerünk, hamarabb lesz 

• új reptéri bevezető utunk, 
• meg Bécs-Budapest autópályánk, 
• megújulnak a vonathálózatok, Budapest közlekedése, 
• lesz új kórház s a többi, 

hanem azért is, mert szerintem kell az emberek életében egy olyan távolabbi cél, amit lehet várni, rajongani érte. Ami közelebb hozza a hétköznapi emberekhez is azt a tényleg felemelő közösségi érzést, ami kizárólag az olimpia sajátja. 

Nyitókép: MTI / Bruzák Noémi