Fenyegető jeleket látok

„Ön arra hivatkozott, hogy a működésének alkotmányos feltételei hiányoztak. Mik nem teljesültek?

Az alkotmány nagyon szépen felsorolja , hogy hogyan kell megőrizni a természeti erőforrásokat a jövő nemzedékek érdekében, de ez sajnos semmit nem ér, ha nincsenek hozzá végrehajtási szabályok. Azért is mondtam le, mert nem akartam, hogy a végén olyan helyzetbe kerüljek, hogy bárki azt mondhassa rám: »Maga a jövő nemzedékekért felelős ombudsman, miért nem tett valamit a környezet megóvásáért?« Miközben nekem semmilyen eszköz nem állt a rendelkezésemre, sem jogkör, sem hivatal.

Hogyan próbált lobbizni azért, hogy ezek a jogkörök kiépüljenek?

Mi már az alkotmányozás idején nagyon aktívak voltunk ebben az ügyben. Már akkor kongatnunk kellett a vészharangokat, mert kezdetben még az egészséges környezethez való jog sem került be a dokumentumba, és a jövő nemzedékekről sem volt szó. Ezek később bekerültek ugyan, de lehetett látni, hogy az intézményi garanciákkal baj lesz. Az Alaptörvényt végrehajtó jogszabályok között már az egyik elsővel, az ombudsman törvénnyel komolyan átírták az alapjogokat, mert semmilyen módon nem szól arról, hogy a jövő nemzedékekért felelős helyettes milyen hatáskörökkel, milyen ügyekben járhat el, sőt, a kisebbségi helyettessel együtt csak egyfajta tanácsadói szerepet kaptunk. Még ez sem lett volna baj, ez a jogalkotó felelőssége, én ebben is láttam lehetőségeket, és el is kezdtem dolgozni. De az eredeti jogalkotói és alkotmányozói célokból semmi nem valósult meg. Korábban négy évig elég jól működött a hivatal, negyven kollégával szerintem elég fontos feladatot láttunk el, most háromra csökkent ez a szám is. Szabó Mátéék minden jó szándéka ellenére sincs erőforrásuk a környezetvédelemre, húsz másik alapjogot védve egyszerűen nem tudják a jövő nemzedékek érdekeit is képviselni. Az nem ugyanaz, mintha van negyven ember, aki ezzel kel, és ezzel fekszik. Ez egy alkotmányellenes helyzet, hiszen az Alkotmánybíróság számos döntésében kimondta, hogy a környezetvédelem speciális alapjog, abban nem lehet visszalépni, mert lehet, hogy később nem lesz mit védeni. Itt ezt megsértette a kormány. (...)

Most hogy látja a környezetvédelem helyzetét?

Nagyon-nagyon borúlátó vagyok. Fenyegető jeleket látok: az önálló környezetvédelmi minisztérium megszüntetése volt az egyik ilyen; lehet, hogy az önálló környezetvédelmi hatóság is megszűnik. A gazdasági érdekek úgy valósulnak meg, hogy semmilyen módon nem hangolják össze a környezetvédelemmel őket. Elég csak az agrárkörnyezetvédelemre gondolni: vajon a termőföld tényleg egy nagyüzem, amit vegyszerekkel kell táplálni, és aztán eldobni, mint egy csokipapírt? Az energiapolitikában megint nagyon borúlátó vagyok, úgy látom, az energiamix nem lesz egészséges, egy-két lobbi úgy tűnik, túlnyeri magát. A megújuló energiákat teljesen elhanyagoljuk, az uniós kötelezettségeket tűzifával oldjuk meg, ami azért meglehetősen kérdésesen »megújuló«. Minden környezetvédelmi ágazatban rosszabbodik a helyzet. Van egy szemlélet, hogy előbb a gazdasági bajokat oldjuk meg, aztán majd utána jöhet a környezetvédelem is. Én még soha nem hallottam, hogy na most akkor elég pénzünk van arra, hogy figyeljünk a jövő nemzedékek érdekeire is. Ezt így nem lehet.”