Most akkor kit tép a balsors?

2012. augusztus 10. 09:06

Ha már a britek átköltötték egy kicsit a Himnuszunkat, tegyük ezt mi is, legalább gondolatban! Verjük ki végre a fejünkből, hogy a balsors mindig csak minket, magyarokat tép!

2012. augusztus 10. 09:06
Ferkai Marcell
DIGI Sport blog

Csak a mi női kézilabda-válogatottunk képes öt-hat gólról elveszteni olimpiai és világbajnoki döntőt. Csak a mi fociválogatottunk képes hazai pályán két sorsdöntő, Svédország elleni meccset is elveszteni a 91. percben, még úgy is, hogy mi támadunk a végén. Csak a mi jégkorong-válogatottunk kaphat egy A-csoportos vb-mérkőzésen döntetlen állásnál, 13 másodperccel a vége előtt gólt.

Folytassam? Nem fogom, bár a végtelenségig tudnám… Magyarország statisztikailag a világ élmezőnyéhez tartozik az öngyilkosságok számában. De – bár erről még sohasem készült kimutatás – valószínűleg nemcsak ebben, az önsajnáltatásban is »nagyhatalomnak« számítunk. A bíró mindig ellenünk fúj. Az a fránya labda mindig kifelé pattan. Az ellenfélnek mindig jobban kijön a lépés, pedig meg sem érdemli. És általában ilyenkor jön az i-re a pont: »hát nekünk már a Himnuszunkban is az áll: „Balsors, akit régen tép.”«

Érdemes volna egy kicsit körülnézni a világban. Több kézilabdázónk játszott Dániában. Kérdezzék bármelyiküket, meg fogja erősíteni: ebben az országban nincs az a drámai vereség, amely fölött ne térnének napirendre szinte azonnal. Más. Az idei labdarúgó Eb-n Írországot a spanyol válogatott módszeresen bucira verte, ehhez képest a hajrában zengett a stadion a szurkolók énekétől – a négy góllal égő ír válogatott szurkolóinak énekétől. Ha most nem változik meg idehaza a szemléletünk, akkor soha. Mert miközben állítólag régen tép bennünket a balsors, mit történt mostanság? (...)

Persze voltak ezúttal is fájó pillanatok (Ungvári Miklós elszalasztott lehetősége, az aranyesélyesnek gondolt Sidi Péter várakozást alulmúló szereplése, úszólányaink sok-sok – épphogy nem döntős – 9. helye), amikor emlegettük a balsorsot, de jelentős túlsúlyban voltak, vannak azok a (rész)sikerek, amikor a szemünket dörzsölhettük: jé, hát mi így kikapni szoktunk! Nem pedig beevezni elsőként, hosszabbításra menteni egy sorsdöntő meccset vagy épp ippongyőzelmet aratni.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nyugalmazott tanár
2012. augusztus 10. 17:29
"Most akkor kit tép a balsors?" Nézd meg az izraeli éremtáblázatot. Ott a válasz.
én vagyok a
2012. augusztus 10. 14:56
Teljesen korrekt az írás! Nem a balsors, vagy mégis az verne minket? Vagy mi veretjük meg magunkat a sunyizással, a hazudozással, amiben minden éltünk és élünk is! Hm!
Akitlosz
2012. augusztus 10. 13:25
Minden ország maga választja meg a himnuszát, a magyarok ilyen balsorson kesergő nótát akarnak valamiért maguknak. --- Az öngyilkosságok száma pedig nagyban összefügg egy ország állapotával, s perspektívájával. Magyarország a legvidámabb barakk korában volt világelső az öngyilkosságok terén, megelőzve a második helyezett NDK-t. Azóta sokat javult a helyzet, de annyit nem, hogy Magyarország kikerüljön az élbolyból.
Akitlosz
2012. augusztus 10. 13:21
Ki is vernénk szívesen, ha nem ilyen depressziós gyásznóta lenne a himnuszunk. Hanem például olyan, mint az olasz, akik ha meghallják a himnuszukat vidáman ünnepelnek. A magyarok pedig majdnem elsírják magukat a himnuszunk hallatán. A himnusznak büszke, lelkesítő, vidám nótának kellene lennie, nem ilyen komornak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!