Woodstock vagy napközis tábor? – Gödör Kemping beszámoló és értékelő

„Agárdra leérkezve az volt a furcsa, hogy rajtunk kívül mindenki a szabad strand felé vette az irányt, csak mi ketten gyalogoltunk az embertelen hőségben a Park Kemping felé. Végül sikerült beérkeznünk és sátrat állítanunk nagyjából délután 3 órára, így hát adva volt a kérdés: mit csináljunk az első koncert előtt? Gondoltuk sétálunk egyet, megismerjük a színpadokat, pultokat. Nos, nem kellett túl sok infót megjegyeznünk, ugyanis nagyjából 2 italos pult, és 2 színpad jelezte, hogy itt bizony fesztivál van. Emberrel továbbra sem találkoztunk, és ez már kezdett kissé frusztráló lenni. Végül arra jutottunk, hogy a kegyetlen meleget a vízben vészeljük át, és itt bizonyára találunk embert végre. Nos rajtunk kívül még 3-an pancsoltak az egész parton, így a rejtély továbbra sem oldódott meg: hol vannak az vendégek?

Most nem folytatom ezt a egyre fárasztóbb játékot, inkább leírom még egyszer, utoljára: baromi kevesen voltak! Nem tudom, hogy az elhibázott marketing, a párhuzamosan zajló SZIN, a foghíjas és elég eklektikus zenei kínálat, a „Gödör” név egyre jobban kikopása a közbeszédből, vagy mi a csuda volt ennek az oka. Az a pár ember, aki ott volt,  viszont láthatóan jól érezte magát, nagyon sokan voltak kisgyerekekkel, amit azért csak üdítő látni még a magunk fajta részeges disznóknak is. Jelen volt a környezettudatosság is (általam gyűlölt rePohár pl.) illetve az egészet természetesség jellemezte (sajnos jobban nem tudom megfogalmazni). Lehetett kapni kecskesajtot, friss pékárukat, házikolbászos szendót, zöldséget, gyümöclsöt és mindent, ami nekem idegen egy fesztiválon, de a 30-40 éves korosztály nyilvánvalóan értékeli. A koncertekről annyit, hogy A SZÍNPAD-on játszott a Nemjuci, kb. 50 embernek, ők nem kímélték magukat, kellemes kis bulit nyomtak, én például a vízből hallgattam az első 20 percet. Utánuk Supernemék zúztak, kb. 100 ember előtt, akikre most már kezdek kicsit haragudni, hogy egész nyáron az átvezető szövegektől, a setlisten át Papp Szabi fekete pólójáig mindenhol teljesen ugyanazt nyomják. Ettől függetlenül nem volt bántóan rossz a buli, csak én már baromira unom (és ahogy látom, ők is). Esténk fénypontját a Kiscsillag jelentette, akikről már elmondtuk nagyon sokszor, hogy szintén egy kaptafára építik fel mind a 85 koncertjüket, amit a fesztiválszezonban lenyomnak, és azt is, hogy mennyire bántó, amikor jobban be vannak állva, mint a nézők. Most viszont nem tudtam volna elképzelni más brigádot, akik megmozgatták volna a jelen lévő kb. 250 ember lábát és fantáziáját. Ilyen családias közegben az ő koncertjük is teljesen más színezetet kap, mint mondjuk egy szokásos óriásfesztiválon, délután 4-kor a Nagyszínpadon, tűző napban. Programunkat jobb híján a The Carbonfools-szal zártuk, de eddigre már megcsúsztunk annyira, hogy nem igazán tudnék érdemi véleményt alkotni Balázsék produkciójáról.”