„Na most, a helyzet az, hogy én – nyilván eléggé el nem ítélhető módon – Risztovot kizárólag a saját maga tulajdonának tekintem, s ha ő a saját magáé, akkor az általa szerzett arany is az övé. S itt ki is lehetne tenni a pontot, csak hát a történet éppen olyan komikus, mint amilyen tragikus.
Szegény versenyzőt még mámorában is veri a sors; nem elég, hogy annak idején, amikor »örök ezüstérmesként« felhagyott az úszással, elmondták őt mindennek: volt túlsúlyos, zongoracipelő, még öregaszszony is. Most, hogy fogát összeszorítva odamutatott mindenkinek, és följutott a csúcsok csúcsára, az egyik kezét jobbról, a másikat balról ráncigálják, húzzák innen, húzzák onnan, akár a kötelet.
Merthogy a »maratonisták« olimpiai felkészülésére még az önállóan működő Magyar Hosszútávúszó Szövetség kötött szakmai és pénzügyi megállapodást a MOB-bal. Olyan szervezetről van szó, amelyet hat évvel ezelőtt (így a »medencések«) be sem jegyezhetett volna a bíróság, hiszen az összes létező nemzetközi vizes testület csak a Magyar Úszó Szövetség égisze alá tartozó kompániát ismer el, ráadásul a hosszútávúszást – szemben a szintén folyékony közegben zajló mű- és szinkronugrással, valamint a pólóval – nem tekinti önálló sportágnak.”