Magáncsőd Magyarországon: pro és kontra

„A magáncsőd bevezetésének legfőbb kockázata, ahogyan azt a Nemzetgazdasági Minisztériumban is felismerték, a fizetési fegyelem valószínűsíthető romlása (az erkölcsi kockázatok növekedése), mely a jelenlegi törlesztési hajlandóság mellett újabb csapást jelenthet a bankok számára, amelyek a megnövekedett kockázatokra minden bizonnyal a kamatfelárak további emelésével, illetve a hitelkínálatuk további csökkentésével reagálnának. Megjegyezzük, hogy ezt a negatív hatást korlátozhatja egy részletesen kidolgozott és az adósok számára a nemfizetés hatásait csak bizonyos mértékig mérséklő magáncsőd intézménye. A Minisztérium további aggálya az, hogy a hazai bérszínvonal mellett csak az adósok nagyon szűk köre lehet képes teljesíteni a csődeljárásban meghatározott kötelezettségeket. Ez utóbbi természetesen azt is jelenti, hogy a hitelek visszafizetésének nincs meg a gazdasági alapja.

További ellenérvet jelenthet a hazai alacsony jogkövetési magatartás, mely az új intézmény »kihasználásában« és nem a használatában jelenne meg. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet is erősíti a szürke és fekete gazdasági aktivitást. Az adósságokat hátrahagyva az adósok egy része »illegalitásba« vonul (például fekete munkavállalás, a saját hazai tulajdonlás elkerülése), vagy külföldre megy.

Összességében nincs arra ösztönző, hogy visszatérjen a legális - hazai adófizetői - rendszerbe, mivel a tartozások jelentős része gyakorlatilag nem évül el.
Egyéb pozitív gazdasági hatásai is lehetnek a magáncsőd intézményének. Fossen (2011) kimutatta, hogy a magáncsőd lehetősége pozitív hatással van a magánemberek vállalkozói hajlandóságára. A magáncsőd egyfajta biztosítást jelent a vállalkozók számára, ennek a »biztosítási« hatásnak a gazdasági előnyei (a megnövekedett vállalkozási kedv és gazdasági aktivitás) pedig felülmúlják az esetlegesen magasabb kamatkiadások okozta hátrányokat.”