Vitairat a szabad szólás szabályozásáról

„2. Alapelvek

A jövőben olyan médiatörvényre van szükség, amely

o a szabad és sokszínű média megteremtését szolgálja;
o rövid és közérthető;
o véget vet a lopakodó médiaszabályozásnak – vagyis annak, hogy például a családvédelmi törvény és a büntető törvénykönyv is szabályozza a nyilvános beszédet –, és egyetlen jogszabályban rendezi a szólásjogok helyzetét;
o ugyanakkor különböző szabályokat alkalmaz a különböző platformokra.

Továbbá olyan médiatörvényre van szükség, amely

o nem egyszemélyes döntésre, hanem széles körű szakmai konzultációra támaszkodik;
o nem egypárti diktátumon, hanem többpárti konszenzuson nyugszik;
o nem intézményesíti és legitimálja a média feletti politikai ellenőrzést, hanem pufferként hárítja azt;
o nem szankciókkal, hanem támogatással szabályozza a média kínálatát;
o nem az állam védelmére szoruló alattvalóként, hanem önálló véleményalkotásra képes, a döntéseiért felelősséget viselő állampolgárként tekint a médiafelhasználóra;
o nem elősegíti a média pártok általi kizsákmányolását, hanem gazdaságosan bánik a köz javaival.

3. Tartalomszabályozás

A szabad szólás egyrészt azért érdemes az állam védelmére, mert a közügyekről folytatott kritikus vita, a politikai hibák feltárása és a politikai alternatívák megfogalmazása a társadalom javát szolgálja; másrészt azért, mert csak a véleményét korlátok nélkül kimondó ember teljesítheti ki személyiségét. A szabad szólás tehát egyaránt szolgálja a politikai közösség és az egyén boldogulását.

A ma hatályos médiatörvények és más jogszabályok tartalmi rendelkezéseinek szigorán enyhíteni kell, mert indokolatlanul és aránytalan mértékben korlátozzák a szabad szólás jogát. El kell törölni az olyan tabukat, mint például a közerkölcs sérelmének tilalma, a család és a gyermeknevelés »értékeinek« védelme, valamint a »többség« elleni gyűlöletkeltés és a »Szent Koronát« sértő vagy lealacsonyító megjegyzések tilalma. Ugyanígy törölni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek a gyermekek és a kiskorúak védelmére hivatkozva korlátozzák az erőszakos és a pornográf tartalmak közzétételét és felhasználását.

Hagyományos tartalomszabályozás helyett az államnak olyan szűrőprogramok telepítését kell támogatnia, amelyekkel belátásuk szerint maguk a felhasználók szűrhetik ki például az obszcén és az erőszakos tartalmakat.

Csak azok a korlátozó rendelkezések maradhatnak hatályban, amelyek nem csorbítják indokolatlanul és aránytalan mértékben a szólás szabadságát – ilyen korlát lehet például a személyes adatok és az üzleti titkok védelme.”