„Ha én Magyari Péter lennék, most nem örülnék. Kaphatna munkájáért húszmilliót az újságíró is, hiszen komoly, embert próbáló feladat egész nap liberálisnak lenni, de kaphatna pár misit a kisnyugdíjas is, elvégre nem egyszerű manapság életben maradni ilyen árak mellett.
Húszmillió nagy összeg, még ha az indexnél is körmöl cifrázó tárcákat valaki.
Úszkálgatnak, futkároznak, vívogatnak, kajakozgatnak ezek a fránya gyerekek, aztán becsavarják magukat abba a furcsa, háromszínű zászlóba (micsoda szörnyű nemzetieskedés), nota bene még 15 millió magyarnak is van képük ajánlani a medáljukat. Persze, ha én liberális lennék úgysem érteném, mit jelent ez, viszont könnyed, modern humorommal tudnám kigúnyolni őket, és mindazokat, akiknek még fontos a hazája. Elvégre toleráns is vagyok.
Ha én Magyari Péter lennék könnyed belpesti humorba álcáznám epeszínű irigységem, ha én liberális lennék, értekeznék: ha tíz méterrel hosszabb lenne a medence, vagy a pálya, ha nem fújt volna a szél, ha hazánkban nem lenne klerikálisfasiszta diktatúra akkor...”