Egy 48-as, szabadságharcos honvéd csatatérről írt levele tartja izgalomban a gyűjtőket
A kápolnai csata után nyúlt tintáért és papírért.
Ez a kínos ügy jól mutatja, hogy a Fidesz-kormány vezető funkcionáriusai mennyit is értenek a világ tőlünk nyugatra eső részéből.
„De mit is tesz a kormány annak érdekében, hogy ezt a nyilvánvalóan nagyon szerencsétlen helyzetet kezelje? Nem szövetségeket épít, nem csendben lavírozik, nem tűzszünetet próbál kötni, hanem a magyar belpolitikában szokásos kommunikációs offenzívákat indít. Ennek lényege pedig az, hogy a kijelölt kormánypárti felelős a neki szegezett kérdésektől teljesen függetlenül ugyanazt a számára előre leírt három mondatot ismételgeti.
Ez a stratégia pontosan annyira elhibázott, amennyire az európai uniós országok közti politika, illetve általában a külpolitika logikája különbözik a magyar belpolitika világától. Vagyis nagyon.
Ebben a tekintetben pedig a legnagyobb különbség az, hogy a magyar belpolitika kommunikációs stratégiáját meghatározó alapvető tényezőket elsősorban bizonyos médiumok oligopol struktúrái, illetve a közvetlen pártkötődéstől független újságírók viszonylag alacsony száma jelentik. Ezek azok a körülmények, melyek közepette egyáltalán értelme lehet a jól ismert fideszes kommunikációs offenzívának. Ha azonban a fenti feltételek hiányoznak, a jól bejáratott technikák szükségszerűen arrogánsnak, bumfordinak, azaz végtelenül kelet-európainak fognak tűnni.
A kormány tehát egyszerűen úgy tesz, mintha az egész világ egy nagy Budapest lenne.”