Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem csak a jogszabályi környezet, de a bírósági gyakorlat sem tűri Magyarországon a cigánygyerekek iskolai szegregációját.
„Az EU-nak ma sem kapacitása, sem energiája nincs arra, hogy a romák mindennapi problémáit is magára vegye. Ezen a problémák megoldása azok felelőssége, akik a legtöbbet profitálnának egy fiatal, egészséges, öntudatos, jól képzett és adófizető roma népességből – tehát a tagországi kormányoknak. És ez így talán rendben is van: a kormányokat a választóknak kell számon kérni. (...)
Az ember azt gondolná, hogy a kormánynak, még ha nem is lelkesedik az a feladatért (az eddigiek sem lelkesedtek, hisz az iskolai szegregáció elleni fellépés népszerűtlen ügy), csak szét kellene tárnia a kezét: ezt akarja az EU, ezt mondja a törvény, nem tehetünk mást. Indulhat a közoktatás deszegregációja, hiszen megvan hozzá minden feltétel.
Az Orbán-kormány azonban nem tesz és nem is mond semmit, aminek igazi jelentősége, súlya lenne a kérdésben, nem igazán lehet tudni, mit gondol a kérdésről (elég sok más problémája van a közoktatás átszervezése körül). Csak jeleket látunk és azok nem jók.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Ahogy visszaemlékszem egyre távolabbi középiskolás éveimre, nem rémlik, hogy valaha is elhagyta volna a számat az a szó, hogy oktatás. De mástól se nagyon hallottam soha. Győrffy Ákos írása.
Szakértők kiszámolták, hogy mekkora marha Szabó Andrea szociológus és „szakértői” csapata.
Most pedig síri csend honol a szerkesztőségekben.
Magyar Péter kendőzetlenül mondta ki: „g*ci nagy háború lesz”. A felvétel kiszivárgása után Tisza-szimpatizánsok tömegei fejezték ki csalódottságukat a párt közösségi oldalain, többen az ellenzéki tömörülés hitelességét és kommunikációját kérdőjelezték meg, sőt egyesek azt jelezték, hogy elbizonytalanodtak a választási részvételt illetően.
