Cigány gyerekek iskolai szegregációja: európai elvek, hazai gyakorlatok

„Az EU-nak ma sem kapacitása, sem energiája nincs arra, hogy a romák mindennapi problémáit is magára vegye. Ezen a problémák megoldása azok felelőssége, akik a legtöbbet profitálnának egy fiatal, egészséges, öntudatos, jól képzett és adófizető roma népességből – tehát a tagországi kormányoknak. És ez így talán rendben is van: a kormányokat a választóknak kell számon kérni. (...) 

Az ember azt gondolná, hogy a kormánynak, még ha nem is lelkesedik az a feladatért (az eddigiek sem lelkesedtek, hisz az iskolai szegregáció elleni fellépés népszerűtlen ügy), csak szét kellene tárnia a kezét: ezt akarja az EU, ezt mondja a törvény, nem tehetünk mást. Indulhat a közoktatás deszegregációja, hiszen megvan hozzá minden feltétel.

Az Orbán-kormány azonban nem tesz és nem is mond semmit, aminek igazi jelentősége, súlya lenne a kérdésben, nem igazán lehet tudni, mit gondol a kérdésről (elég sok más problémája van a közoktatás átszervezése körül). Csak jeleket látunk és azok nem jók.”