Álláspontunk szerint, az eddigi jogalkalmazói gyakorlat összességében nem tudta megcáfolni a szabályozással kapcsolatban korábban megfogalmazott kritikákat.
„1. A Médiatanács az elbírált ügyek töredékében állapította meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértését.
2. Kimagaslóan nagy számban fordul elő a kérelmek formai hibákra alapított elutasítása.
3. A médiahatóság szűken értelmezi a kiegyensúlyozottsági követelményt, amely ugyan üdvözlendő a sajtószabadság érvényesülése szempontjából, ugyanakkor rávilágít a szabályozás és a jogalkalmazás ellentmondásosságára. Felmerül a kérdés, hogy szükség van-e deklaratív jellegű szabályokra, ha maga a hatóság sem tud (vagy nem akar) mit kezdeni a jogalkalmazás során, a törvényben rögzített követelményekkel.
4. Még a hatóság szűk értelmezés mellett is kimondható, hogy az új szabályozás a korábbinál szubjektívebb jogalkalmazásra ad lehetőséget. Korábban ugyanis csak a sérelmet szenvedett fél, illetve az nyújthatott be panaszt, akinek releváns véleménye kimaradt a tájékoztatásból. A tájékoztatás tényszerűségét és a kiegyensúlyozottságot objektívebben lehetett megítélni, mint az új helyzetben, ahol ugyan bárki panasszal élhet, de a Médiatanács dönt arról, mi minősül az adott ügyben releváns véleménynek, melynek megjelenítése szükséges a kiegyensúlyozott tájékoztatás szempontjából – ez nagyobb teret enged a szubjektív értékelésnek.
5. A joggyakorlat meglehetős »hajlékonysága« a konkrét ügyek érdemi elbírálásánál, és annak eldöntésénél is érzékelhető, hogy a hatóság egyáltalán beavatkozik-e, vagy inkább azonnal elutasítja a panaszt. Gyakran ugyanazon minőségi mutatót – például a hírműsor műfaji jellemzői – különböző ügyekben a Médiatanács ellenkező módon értékel, anélkül, hogy ennek indokát világossá tenné.
6. Jogsértés megállapítására kizárólag kereskedelmi televíziókkal kapcsolatban került sor, annak ellenére, hogy számos nagy port kavart és a nézők nagy száma által kifogásolt ügy éppen a közmédiában fordult elő. A közszolgálati médiaszolgáltatás értékelése tabunak tűnik a hatóság számára. (...)
A Médiatanács eddigi, a médiatartalmi előírások végrehajtására irányuló tevékenységének meghatározó jellemzője a visszafogottság. Elemzésünk alapján, levonható az a következtetés, hogy a Médiatanács tudatosan törekszik a médiatartalmi rendelkezések lehető legszűkebb értelmezésére. Ez sok esetben azzal a pozitív eredménnyel jár, hogy a hatósági beavatkozás indokolatlan mértékben nem korlátozza a szerkesztői szabadságot. Sok esetben azonban oda vezet, hogy a szabályozás egésze kiürül, diszfunkcionálissá válik, a vélt, vagy éppen kifejezett szabályozási célokkal ellenkező eredményt ér el. Ennek jellemző példája a kiegyensúlyozott tájékoztatás formális megközelítése, szűk értelmezése. Álláspontunk szerint, az eddigi jogalkalmazói gyakorlat összességében nem tudta megcáfolni a szabályozással kapcsolatban korábban megfogalmazott kritikákat.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Az eredmény szempontjából három tényezőt érdemes nézni a következő napokban.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Rendkívül elhúzódó konfliktusra kell számítani.
A CEPA ugyan „fertőzéshez” hasonlítja a magyar módszert, de kénytelen elismerni: azért terjed, mert működik.
A Fidesz szegedi szervezete közleményben szólította fel a Tisza Párt jelöltjét, hogy haladéktalanul és nyilvánosan tisztázza a vele szemben felmerült pedofil vádakat.
