Álláspontunk szerint, az eddigi jogalkalmazói gyakorlat összességében nem tudta megcáfolni a szabályozással kapcsolatban korábban megfogalmazott kritikákat.
„1. A Médiatanács az elbírált ügyek töredékében állapította meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértését.
2. Kimagaslóan nagy számban fordul elő a kérelmek formai hibákra alapított elutasítása.
3. A médiahatóság szűken értelmezi a kiegyensúlyozottsági követelményt, amely ugyan üdvözlendő a sajtószabadság érvényesülése szempontjából, ugyanakkor rávilágít a szabályozás és a jogalkalmazás ellentmondásosságára. Felmerül a kérdés, hogy szükség van-e deklaratív jellegű szabályokra, ha maga a hatóság sem tud (vagy nem akar) mit kezdeni a jogalkalmazás során, a törvényben rögzített követelményekkel.
4. Még a hatóság szűk értelmezés mellett is kimondható, hogy az új szabályozás a korábbinál szubjektívebb jogalkalmazásra ad lehetőséget. Korábban ugyanis csak a sérelmet szenvedett fél, illetve az nyújthatott be panaszt, akinek releváns véleménye kimaradt a tájékoztatásból. A tájékoztatás tényszerűségét és a kiegyensúlyozottságot objektívebben lehetett megítélni, mint az új helyzetben, ahol ugyan bárki panasszal élhet, de a Médiatanács dönt arról, mi minősül az adott ügyben releváns véleménynek, melynek megjelenítése szükséges a kiegyensúlyozott tájékoztatás szempontjából – ez nagyobb teret enged a szubjektív értékelésnek.
5. A joggyakorlat meglehetős »hajlékonysága« a konkrét ügyek érdemi elbírálásánál, és annak eldöntésénél is érzékelhető, hogy a hatóság egyáltalán beavatkozik-e, vagy inkább azonnal elutasítja a panaszt. Gyakran ugyanazon minőségi mutatót – például a hírműsor műfaji jellemzői – különböző ügyekben a Médiatanács ellenkező módon értékel, anélkül, hogy ennek indokát világossá tenné.
6. Jogsértés megállapítására kizárólag kereskedelmi televíziókkal kapcsolatban került sor, annak ellenére, hogy számos nagy port kavart és a nézők nagy száma által kifogásolt ügy éppen a közmédiában fordult elő. A közszolgálati médiaszolgáltatás értékelése tabunak tűnik a hatóság számára. (...)
A Médiatanács eddigi, a médiatartalmi előírások végrehajtására irányuló tevékenységének meghatározó jellemzője a visszafogottság. Elemzésünk alapján, levonható az a következtetés, hogy a Médiatanács tudatosan törekszik a médiatartalmi rendelkezések lehető legszűkebb értelmezésére. Ez sok esetben azzal a pozitív eredménnyel jár, hogy a hatósági beavatkozás indokolatlan mértékben nem korlátozza a szerkesztői szabadságot. Sok esetben azonban oda vezet, hogy a szabályozás egésze kiürül, diszfunkcionálissá válik, a vélt, vagy éppen kifejezett szabályozási célokkal ellenkező eredményt ér el. Ennek jellemző példája a kiegyensúlyozott tájékoztatás formális megközelítése, szűk értelmezése. Álláspontunk szerint, az eddigi jogalkalmazói gyakorlat összességében nem tudta megcáfolni a szabályozással kapcsolatban korábban megfogalmazott kritikákat.”
Az amerikai elemzés párhuzamot von Magyarország és Lengyelország között, és arra figyelmeztet: a konzervatív, szuverenista politikai erők Európa-szerte egyre erősebb intézményi nyomás alatt állnak.
A német kabinet belső konfliktusai, a gazdasági nehézségek és az AfD erősödése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a berlini vezetésre.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Japán a drónhadviselés új, olcsóbb iránya felé nyit: a tengerészet már átvette az első kartonalapú AirKamuy 150 drónokat, amelyek könnyűek, gyorsan gyárthatók, és a radarok számára is nehezebben észlelhetők.
Méghozzá micsoda nem mindennapi kiütéssel!
