Viszontválaszok Székhelyi Józseftől

„5. Székhelyi soha nem terhelte Gy. S. Rövidüt észrevételeivel. Nem háttérdirektorkodott, nem kotnyeleskedett, nem oktatta színházi anyanyelvre ezt a terepet alig ismerő utódját. Sőt. Senkivel sem beszélt tapasztalásairól a színházban. Nem beszélt az ősbemutatók misztériumáról, a Made in Szeged hibbant mániájáról, és soha nem beszélt díjakról, viszont kollégáinak egyet-kettőt kitalpalt. Mert előbb volt nemzetközi fesztivál fődíjasa, mint saját nemzete kiválasztottja. Ja, és mert nem szenvedett díjkórságban. És mélyen elhallgatta Monserrat Caballet vélekedését a karmesteri pálca alkalmassági vizsgájáról. És Jose Cura szerény kéréséről sem beszélt…

6. Gy. S. Rövidü igazgató szerepet ígért, ha és amennyiben ez rajta múlik (sic), 2013 tavaszára. Nyolc órával azután, hogy elköszöntünk. Annyiért, amennyiért nyolc órával ezelőtt informált volna, ha tudná, hogy mennyi az annyi. Szerződést azonban nem adott. Direktorként mindig tudtam: ki mennyi. Kollégaként kutya kötelességem nem tudni ezt. Gy. S. Rövidü engem anyagiassággal vádol. Oké. És ha ennyi pénzért a kutya sem ugat, ha rossz alvóként országos éjjeliőr lehetek… ha Sári lányom félévesen eredményesen castingol a Miss Universe Babyn?! Ember?!

7. Kollégákról szóltam. Káprázatosakról. A Város kedvenceiről. Illetlennek tartanám a Kossuth-díjas kollegina életkorát emlegetni. Fiatalabb, mint a prágai tavasz… Gy. S. Rövidü ne parázzon. Nem pályázom a következő ciklusra. De ha pályáznék, a zenei vezetést másra bíznám. Egy karmesterre. Juronics nem politizál semmilyen pályán… Nini, nem ért egyet a főnökével. Most van vagy nincs politikai pálya?! Gyengék vagytok, srácok. Sztanyiszlavszkij óta legalább tudjuk: egyeztetni kell. Egyeztessetek… Bocs. Felhívtál Eger-ügyben.”