„Látszólag az Ab szembeszállt a kétharmaddal, és megvédte az igazságszolgáltatást a kormányzattól, amely mindent megtesz azért, hogy még a független bíróságokat is maga alá gyűrje. Valójában azonban a határozat nem eredményezi azt, hogy a már felmentett bírák visszakerülnének eredeti pozíciójukba. A helyükön és ügyeikben továbbra is azok ítélkeznek majd, akik az utóbbi hónapokban a helyükre kerültek. De nemcsak a több mint kétszáz bíró konkrét esetében eredménytelen az AB döntése, hanem azt sem éri el, hogy a jövőben ne lehessen bírákat idő előtt a pozíciójukból elmozdítani. Marad a bírák nyugdíjazásának rendszere, mondta Orbán, és az AB döntésétől tényleg maradhat is, legfeljebb a törvényi rendelkezések szövegén kell egy kicsit a kormányzatnak farigcsálnia.
És még ez a döntés is épphogy megszületett: a tizennégy ítélkező alkotmánybíróból heten nem értettek egyet vele; szavazategyenlőség mellett az elnök szavazata döntött. (...)
A bírák kényszernyugdíjazása tehát megvalósulhat, az Ab valójában nem akadályozta meg a bírói függetlenség csorbítását. Mégis: a határozat azt a téves látszatot kelti, mintha működnének az alkotmányvédelem intézményei. Miközben pedig ezzel hamis látszattal áltatjuk magunkat, nem vesszük észre, hogy az alkotmánybíráskodás lassan elenyészik.”