Hosszú út a bíróságig

„Igaz, csak első fokon. Az ügyész persze kevesellte mindezt, szigorításért fellebbezett. Kolompár Orbán viszont sokallta. Szerinte pusztán azért bánt el vele ilyen cudarul a bíróság, mert ő cigány. Mint kiderült, mártírnak érzi magát, mártíromságát pedig Nagy Imre és Mindszenty József vértanúságához hasonlította… Ezek szerint ma sincs még tisztában annak a vezetői tisztségnek a jelentőségével, fontosságával és tekintélyével, amelyet betöltött. Ha tisztában lenne vele, józan kijelentéseket tenne.

Mint ahogy józan maradt volna egész önkormányzati működése alatt. Csak az a baj, hogy a többségi társalom sok-sok tagja most igazolva látja előzetes félel­meit, amelyek szerint nem szabad szabad a cigányok kezébe adni saját sorsuk irányítását. És főként az ehhez szükséges támogatási összeget nem. Tény, hogy ezen a téren nem Kolompár Orbán és társainak ügye jelenti az első problémát. Már korábban is készültek olyan hivatalos jelentések, például számvevőszéki beszámolók, amelyek a romák felzárkóztatására kiutalt állami pénzek elkallódásáról tudósítottak. Már azokban az években is élt az a hamis és álságos állami szemérmesség, amely nem mert utánanézni s utánamenni az ilyen-olyan módon, de mindenképpen haszontalanul elcsorgó forintoknak.

Pedig kellett volna. S nem csak a roma szervezetek s roma programok esetében! Minden államilag kiutalt támogatás sorsát ellenőrizni kell. Könnyű ezt a hatalom bizalmatlanságának, a romák esetében pedig rassziz­musnak nevezni. Csakhogy itt nem az állam pénzéről van szó.”