A nyolc gyerekem, na ők véletlenek

„Rengeteget dolgoztok együtt különböző énekesekkel, nem gondolkoztatok azon, hogy állandó frontemberetek legyen?

TB: Ha hárman lennénk, akkor be kellene vezetni a zenekarba a demokráciát, amiben sosem hittünk. Ha egyedül csinálsz zenét, akkor teljesen a te kezedben van minden, az összes döntést te hozod, ugyanakkor rajtad van felelőség is, és senki sem mondja meg, ha szar. Ha hárman vagytok, akkor a többség dönt, de mi van akkor ha a többség hülye? Akkor jól megszívtad. Így hogy ketten vagyunk persze vannak művészi vitáink vagy nézeteltéréseink, de olyan megoldással kell ezeket lezárni, ami mindkettőnknek jó. Általában ezek tényleg remek kompromisszumok, és előre viszik a nézeteltérést. Ha hárman lennénk, akkor valakik leszavaznák azt aki egyedül van, és nem fejlődne semmi sehova. Emberileg is jobb ez, mert így megtanulsz felülemelkedni, megtanulsz kompromisszumokat kötni, lemondani önös érdekeidről, persze emberi tulajdonság az is ha néha besértődsz, de az is amikor rájössz, hogy ez hülyeség, hiszen sokkal jobb lett így a zene.

A Junior/Senior című, kvázi duplalemez megoldás is egy ilyen kompromisszum volt, hiszen két teljesen különböző stílusú albumról beszélünk, amik egymás után nem sokkal jöttek ki, vagy ez csak egy véletlen?

SB: Semmi sem véletlen az életemben, csak a nyolc gyerekem. Na ők véletlenek, de semmi gond, egy részüket adoptálták, a többit meg kiraktam az erdőbe.

TB: Te mennyire hülye vagy!

SB: Nem, szerintem tök jó poén volt, te is röhögtél, mindenki röhögött. Szóval a Junior/Senior dologra visszatérve: ez a két lemez szerintem, együtt létezik igazán. Közös mindkét lemez, azok is mi vagyunk, és nem lehet azt mondani, hogy na én teljesen a Junior típus vagyok, ő pedig teljesen a Senior. Ez is közös, mindenünk közös.

Régebben csináltatok a honlapotokon egy Hónap Dala részt amiben mixelgettetek, dalokat ajánlottatok, egy jó ideje viszont ez megszünt. Újrakezditek?

SB: Hónap Dala? Bocs, de alig hallottam a kérdést ez a zene, ami most megy itt gyakorlatilag mindent elnyom, basszameg. (Éppen Ákos ment a színpadon. – a szerk.)

TB: Igen, az volt a kérdés, és az van, hogy amikor mi intenzívebben dolgozunk, akkor nem szabad más felé fókuszálnunk, és hagyni, hogy más elvegye az időnket, és most minden energiánkat az új lemezre fordítjuk. Ha kijön, és lenyugszik körülöttünk egy kicsit minden, akkor folytatjuk, mert mi is szerettük, a visszajelzések alapján az emberek is szerették. És ezeket mind ingyen adtuk, és nagyon izgalmas volt az a tudat, hogy nem kell semmilyen lánc, nincs semmi gépezet, vagyunk mi, akik feltöltjük a dalt, ami azonnal és közvetlenül a rajongóknál landol, akik már hallgathatják is. Ugyanakkor mikor lemez készül, amit kézbe lehet venni, maga a csomagolás, a borító, a grafika, minden együtt, azért még mindig az az igazi, az a mi Szent Grálunk, ha érted mire célzok.”