Viktorok: nomen est omen?

„Az elmúlt hetek eseményei alapján rossz szóviccel azt mondhatnánk, hogy immár a románoknak is megvan a saját Viktorjuk.

A május elején felállt új romániai kormány és miniszterelnöke, Victor Ponta ugyanis a Magyarországról már ismert útra lépett: a demokratikus intézmények megcsonkításával, az ország alkotmányos működésének »szabad értelmezésével« csinál helyet saját magának és kormányzásának. (...)

A két Viktor a jogállamiság határait feszegető, és egyben Európával feleselő munkája különösen az elmúlt napok EU-s vitáinak fényében tűnik bátornak. A közép-kelet-európai országok ugyanis éppen most vívják korántsem egyértelmű kimenetelű harcukat a kohéziós pénzek jövőjéről. Miközben a nettó befizető tagállamok szeretnék csökkenteni saját terhelésüket, az elmúlt évtizedben csatlakozók számára létfontosságú erőforrásokat jelentenek a kohéziós alapok. Orbán Viktornak teljesen igaza van abban, amikor arról beszél, hogy a kohéziós politika feladása »uniós infarktushoz« vezethet: ha az EU feladja a régiók közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölésének célját, akkor az egész történet kudarcra van ítélve.

Könnyen belátható viszont, hogy a jelenlegi romániai eseményekhez hasonló kormányzati akciók nem különösen növelik meg a nettó befizetők (azaz az északiak és a nyugatiak) kedvét a kelet további finanszírozására. Nem reális elvárás az, hogy valaki egyszerre teljesen autonóm is legyen (»az EU ne ugasson bele a belügyeinkbe«) és közben abszolút rá is szoruljon a külföld anyagi támogatására.”