Világszerte rengetegen állnak ki Orbán Balázs és a tudomány, a kutatás, illetve a szakmai teljesítmény védelme mellett
Peruból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Németországból és Japánból is érkeztek reakciók az ELTE-botrányra.
Mindenki függ mindenkitől, és a legtöbb, ami elérhető, hogy a felek ésszerű kompromisszumokat kötnek.
„A televíziók számára viszont ez a lehetőség egyáltalán nem jelenti azt, hogy élniük is kell vele. Kedden bejelenthetik, hogy a továbbiakban Romániából, Csehországból, Németországból vagy az Egyesült Királyságból folytatják a tevékenységüket. Ez annak a kb. 600 ezer háztartásnak tűnne fel kizárólag, amelyik jelenleg is analóg földfelszíni műsorszórásban követi nyomon a Mátyás Király tér vagy éppen Csillagvirág Klinika hőseinek kalandjait. Nekik maradna a nagyszerű m1. A kereskedelmi csatornák zavartalanul folytathatnák a tevékenységüket, és a változásból a kábeles, műholdas, IPTV-s háztartások semmit nem vennének észre. Legfeljebb annyit, hogy eltűnnek a karikák, és kicsit több Helyszínelők jut délutánra. Jó eséllyel választanak ugyanis a szolgáltatók olyan helyet, ahol a szabályozás kevésbé szigorú, és a magyar nyelvű csatornákra kisebb figyelem jut.
Akinek ez elviselhetetlen kudarc lenne, az a Médiatanács, illetve a – vele nagyjából azonos – médiapolitikai döntéshozók. A két kereskedelmi televízió nem csak gazdasági értelemben a legfontosabb szereplője a médiarendszernek. Bármit is gondolunk a hírműsoraikról, bármennyire is hajlamosak vagyunk lenézni a bulvárt mint olyat, a magyar nyilvánosság legbefolyásosabb szereplőiről van szó. Mindaddig, amíg magyar joghatóság alatt működnek, a hazai szabályozónak van némi ráhatása e szereplőkre és az általuk kínált tartalomra. A kereskedelmi televíziózás alapvető jellemzőit természetesen nem tudja megváltoztatni, talán ez a legfontosabb tanulsága az ORTT folyamatos kudarcélményeinek. De adott esetben el tudja érni a valóságshow-k esti műsorsávba kerülését, vagy éppen a végtelenül alpárivá váló délutáni talkshow-k megszüntetését, sőt azt is, hogy ezek a csatornák híradót adjanak, még ha a maguk képére is formálják azt. Kicsi sikerek, de nem jelentéktelenek. Ha a két kereskedelmi televízió más ország joghatósága alól folytatja – újra hangsúlyozom, zavartalanul, a nézők számára alig észrevehető módon –, akkor a magyar médiatörvény médiatanácsostól csúnyán magára marad. Mondhatni, értelmét veszti.”