Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
A kereskedőket és a csalogató akcióra ráharapó polgárokat a legkevésbé érdekelte az, hogy valójában milyen sokba kerül ez az olcsóság.
„Mindenki a maga pillanatnyi előnyét nézte: az üzletlánc a forgalom növekedését, a vásárló a pénztárcáját, és azzal senki sem foglalkozott, hogy a pár száz forintos megtakarításért cserébe családok ezrei veszítették el vidéken a megélhetésüket. Hiszen a dinnye termesztése némelykor már többe került, mint amennyit az üzletláncok adtak érte. Ezért sokan befejezték az értelmetlen munkát, amit szemléletesen mutat az is, hogy a gyümölcs hazai termőterülete több mint a felére zsugorodott. A kieső mennyiséget pedig egyből pótolták a kereskedők az egyértelműen rosszabb minőségű importból.
Minden mindennel összefügg: miközben boldogan a kosarunkba tettük a szuperolcsó dinnyét, ugyanazzal a mozdulattal segítettünk az áruházláncnak, a külföldi termelőknek, és padlóra küldtük a magyar gazdálkodókat. S rosszat tettünk magunknak, hiszen a legvégén mi, vevők is fizethetünk: ha már nem terem a jó minőségű magyar dinnye, marad a rosszabb import, és a kereskedők hazai konkurencia híján szabadon emelhetik az árakat.
Így néz ki tehát az olcsó élelmiszer-akciók ördögi logikája: a jövőben drága következménye lesz a pillanatnyi haszonnak. S nem- csak a dinnyénél van ez így, hanem a tejnél, kenyérnél, húsoknál, és szinte minden más alapvető élelmiszernél. Ami a létfenntartáshoz kell, azzal szívesen csábítanak a láncok, és ennek kíméletlen következménye van a beszállítókkal folytatott ártárgyalásokon. Ugyanakkor a korábbi, hamvába holt kísérletek után a mostani az első olyan agrárvezetés, amelyik a jelek szerint érdemben képes fordítani ezen az önpusztító tendencián.”