„A CSR-ról (Corporate social responsibility = társadalmi felelősségvállalás) azt hihetik az egyes vállalatok, vállalkozók, - és sajnos az érintettek is - hogy az valami valóságtól elrugaszkodott adakozást jelent, miközben ennek nagyon komoly gazdasági és társadalmi hasznai is vannak. Ezért is érdemes alkalmazni, mert végső soron minden érintettnek és szereplőnek kedvező, mindenkinek megtérül így vagy úgy. De azért szerencsére kis hazánkban is kezdenek megjelenni hasonló kezdeményezések, ezeket valamikor a közeljövőben egy másik bejegyzésben járom körül, és mutatom be az általam kiemelkedőnek gondolt példákat.
Ez az írás most elsősorban a CSR tevékenység egy lehetséges szeletéről, a megváltozott munkaképességű emberekkel való törődésről, társadalomba integrálásáról, alkalmazásáról szól. Minden esetben a munkavállalót szükséges szem előtt tartani, és arra törekedni, hogy megerősödött és visszanyert önérvényesítési képességgel, önbizalommal és társadalomban eltöltött hasznos szerep tudatával, stabilan alkalmazható szaktudással rendelkezzenek. Ezek segítségével nem mellesleg függetleníteni tudják magukat a rokkantsági nyugdíjaktól, önkormányzati segélyektől, családi, baráti támogatásoktól, s így hatékonyan be tudnak kapcsolódni a termelésbe és a fogyasztásba, ezzel is javítva a gazdasági mutatóinkat, a saját életszínvonalukat, ezáltal az egész társadalomét.”