Ákos zseniálisan tört borsot Magyar Péter orra alá
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
Mindig pozitív visszajelzést kapok az írásaimról, úgyhogy szerintem ez még nem egy lezárt történet az én életemben. Interjú.
„Hogyan kerültél először kapcsolatba a médiával?
Egész kis koromban eldöntöttem, hogy én valamilyen úton-módon zenével, a zenei életben akarok érvényesülni, így két oldalról támadtam. Az egyik a zenélés volt, a másik része, minden ami a zenéhez kapcsolódik; az iskolarádió és az iskolaújság. Ez aztán a későbbiekben is megmaradt, hisz voltak cikkeim, amik megjelentek a városi újságban. Habár rövid ideig is, egy elektronikus zenei magazinnak a főszerkesztője voltam. Úgyhogy nekem az újságírás mindig a szívem csücske volt. Mindig is keresztezte az utamat az újságírás és a média. Kétszer jelentkeztem, és kétszer fel is vettek a Kodolányira, kommunikáció- és gazdálkodás tanra, de aztán ott mindig a zene győzedelmeskedett. Ki tudja, ha 50-60 évesen nem akarok majd a színpadon állni, lehet megint visszakanyarodok ebbe az irányba.
Jól érzed a mikrofon előtt állva?
Igen, de továbbra is incselkedem a cikkírással. Ha írni kell – állítólag jól írok – mint például, mikor Bakuban voltunk elkezdtem egy blogot, egy napi beszámolót írni, és nagyon sokan szerették. Csak, ahogy közeledett a verseny,
annyira nem jutott időm ezt folytatni. De mindig pozitív visszajelzést kapok az írásaimról, úgyhogy szerintem ez még nem egy lezárt történet az én életemben. (...)