„Hogyan kerültél először kapcsolatba a médiával?
Egész kis koromban eldöntöttem, hogy én valamilyen úton-módon zenével, a zenei életben akarok érvényesülni, így két oldalról támadtam. Az egyik a zenélés volt, a másik része, minden ami a zenéhez kapcsolódik; az iskolarádió és az iskolaújság. Ez aztán a későbbiekben is megmaradt, hisz voltak cikkeim, amik megjelentek a városi újságban. Habár rövid ideig is, egy elektronikus zenei magazinnak a főszerkesztője voltam. Úgyhogy nekem az újságírás mindig a szívem csücske volt. Mindig is keresztezte az utamat az újságírás és a média. Kétszer jelentkeztem, és kétszer fel is vettek a Kodolányira, kommunikáció- és gazdálkodás tanra, de aztán ott mindig a zene győzedelmeskedett. Ki tudja, ha 50-60 évesen nem akarok majd a színpadon állni, lehet megint visszakanyarodok ebbe az irányba.
Jól érzed a mikrofon előtt állva?
Igen, de továbbra is incselkedem a cikkírással. Ha írni kell – állítólag jól írok – mint például, mikor Bakuban voltunk elkezdtem egy blogot, egy napi beszámolót írni, és nagyon sokan szerették. Csak, ahogy közeledett a verseny,
annyira nem jutott időm ezt folytatni. De mindig pozitív visszajelzést kapok az írásaimról, úgyhogy szerintem ez még nem egy lezárt történet az én életemben. (...)
Ha az újságírás mellett döntesz, mit csinálnál másképp, mint a szakemberek?
Én biztos az a nyomulós fajta lennék, és megpróbálnék jó kapcsolatokat kialakítani, és összehaverkodnék a zenészekkel. Az a baj, hogy az újságírók rövidtávon gondolkodnak. Ha valaki tényleg összespannolna bármelyik zenésszel, vagy színésszel, akkor ki tud alakulni egy olyan kapcsolat, hogy az a művész letiltja az összes többi újságot és azt mondja; »Én nem foglalkozom veletek, mert van egy újságíró haverom és neki adok exkluzív interjúkat.« Szerintem nem megtérülő kiskapukon átbújni és átverni a másikat, mert az hamar kiderül. Én biztosan élesen fogalmaznék, – mint ahogy szoktam – de arra törekednék, hogy kialakítsak jó kapcsolatokat olyan emberekkel, akikkel hosszútávon tudok dolgozni, és sikeres tudok lenni.”