Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Mindig pozitív visszajelzést kapok az írásaimról, úgyhogy szerintem ez még nem egy lezárt történet az én életemben. Interjú.
„Hogyan kerültél először kapcsolatba a médiával?
Egész kis koromban eldöntöttem, hogy én valamilyen úton-módon zenével, a zenei életben akarok érvényesülni, így két oldalról támadtam. Az egyik a zenélés volt, a másik része, minden ami a zenéhez kapcsolódik; az iskolarádió és az iskolaújság. Ez aztán a későbbiekben is megmaradt, hisz voltak cikkeim, amik megjelentek a városi újságban. Habár rövid ideig is, egy elektronikus zenei magazinnak a főszerkesztője voltam. Úgyhogy nekem az újságírás mindig a szívem csücske volt. Mindig is keresztezte az utamat az újságírás és a média. Kétszer jelentkeztem, és kétszer fel is vettek a Kodolányira, kommunikáció- és gazdálkodás tanra, de aztán ott mindig a zene győzedelmeskedett. Ki tudja, ha 50-60 évesen nem akarok majd a színpadon állni, lehet megint visszakanyarodok ebbe az irányba.
Jól érzed a mikrofon előtt állva?
Igen, de továbbra is incselkedem a cikkírással. Ha írni kell – állítólag jól írok – mint például, mikor Bakuban voltunk elkezdtem egy blogot, egy napi beszámolót írni, és nagyon sokan szerették. Csak, ahogy közeledett a verseny,
annyira nem jutott időm ezt folytatni. De mindig pozitív visszajelzést kapok az írásaimról, úgyhogy szerintem ez még nem egy lezárt történet az én életemben. (...)