„Elmondhatjuk tehát, hogy szabályozó és/vagy tárolókapacitások nélkül egyik irány sem igazán járható, illetve járható, csak oda kell figyelni arra, hogy az alaperőműként működő nukleáris és biogáz, biomassza kapacitások mellé kellő mennyiségben álljanak a villamosenergia-rendszer rendelkezésére a fogyasztási igények gyors változásaira reagálni képes rugalmas erőművek is. A rendszerstabilitás szempontjából ugyanis a nap- és szélerőművek sem ideálisak, csak ezek esetében nem a gyors leállíthatóság (bármikor lekapcsolhatók a rendszerről, igaz amikor végre termelnének, ennek nem igazán örülnek a tulajdonosok), hanem a bármikori indíthatóság hiánya és a nehezen tervezhető termelési profil jelentik a problémát.
A tárolási gondokra jelenleg a szívattyús-tározós erőművek jelentik az egyik reális megoldási lehetőséget, bár ezek alkalmazása nagyban függ a illető ország természeti adottságaitól. Az Észak-Németországban széllel termelt áramot például a norvég hegyekben próbálják tárolni, és e téren Magyarország domborzati adottságai sem a legkedvezőbbek, bár a kormány már tervbe vette összesen 4x150 megawattnyi szívattyús-tározós erőműkapacitás kiépítését.”