Túl balon és jobbon

„2012 korszakhatár a magyar politika történetében. Ebben az évben zárult le végleg a fideszes-szocialista politikai osztály uralmának másfél évtizedes szakasza, az a 15 év, amelyre a magyar rendszerváltás kisiklásaként emlékezünk majd. A Fidesz és az MSZP mára viszonylag népszerűtlen középpártokká estek össze, és a kiábrándult tömegek jelentős része számára – a közvéleménykutatási adatok ezt mutatják – már nincs visszaút e két párthoz. A kiábrándult választók közül sokan új, a »létező demokrácia« eddigi rendszerét elutasító, radikális megújulást sürgető politikai erőkre szavaznak majd a következő választásokon. A köztudat szerint e folyamat eddigi nyertese a Jobbik[1] – ennél azonban jóval többről van szó. 2012-ben olyan változások indultak be a politikai életben és a civil társadalomban, amelyek a magyar társadalom demokrácia-szerető többségét kiszabadíthatják az előző évtized mozdulatlanságából és reménytelenségéből.[2] E pozitív változások látványosan tetten érhetők a civil mozgalmak és az új demokratikus politikai erők idei tevékenységében, és kevésbé láthatóan, de erőteljesen érvényesülnek a közvéleményben is.

E cikksorozatban közvéleménykutatási adatokkal bizonyítom, hogy a fideszes-szocialista politikai osztály által meghatározott politikai valóság szétfoszlóban van, és tektonikus változások szabják át a magyar politika terét. A választók jelentős tömegei kilépnek abból a virtuális világból, amely az ország problémáit a »nemzeti antikommunisták« és a »balliberális modernizátorok« közötti szimbolikus csatára egyszerűsítette le.

A közvéleményben megjelenik egy új tömb, egy új választói csoportosulás, amelynek tagjai még nem ismerik fel magukat közösségként, még nem azonosulnak arcokkal és programokkal, mégis, egyértelműen szembenállnak mind a fideszes-szocialista politikai osztállyal, mind a Jobbik fasiszta rendszerkritikájával.”