„Fölöslegesnek érzem annak részletezését, hogy 1994 óta mennyit romlott a helyzet: rengeteget, szinte elviselhetetlenül sokat. Ma már a magyar parlament elnöke (nem mellesleg a miniszterelnök szellemi sparring partnere) szemrebbenés nélkül letagadhatja azt a nyomtatott szövegekkel alátámasztott tényt, hogy egy neki kedves író nyilas publicisztikát művelt; de Orbán Viktor is megengedheti magának, hogy viccelődjön (mert másnak, mint kegyetlen tréfának nem lehet felfogni), mikor kijelenti, hogy a hazai antiszemitizmust Amerikából gerjesztik-provokálják. A történész Romsics Ignác tehát antiszemitának minősíthető amiatt, amit nem tesz: nem ítéli el a Horthy-korszakot, s ezáltal tesz valamit: történelmet hamisít. (...)
S e kis elkanyarodás után így értünk vissza eredeti témánkhoz: hazánkban ma az egyszemélyes kormány, az egyeduralkodó miniszterelnök (akinek minden mozdulata minden pillanatban közszereplés!) talán őszintén azt hiszi magáról, hogy nem antiszemita, noha legszűkebb baráti köréhez is tartoznak általa nyilvánosan vállalt, bevallottan antiszemiták. (Gondoljunk bele: a világ vagy Európa boldogabb országaiban – s a miénkhez képest ilyen szempontból ma Európa minden országa boldogabb – hány óráig maradhatna hivatalában egy ilyen alak!) Az ő, Orbán Viktor politikája teszi nemcsak lehetővé, hanem könnyűvé is az antiszemitizmus térhódítását.”