Nem úgy van az, Mr. Grant!

„Szóval ez a Hugh Grant beszólt nekünk, hogy itt nálunk túlzott az állami kontoll, nem jó ez így. Na de mit kell ilyenkor csinálni? Egy leszállóágban lévő színész mond valahol valamit? Segítek: vállvonogatás, legyintés, félmosoly majd felejtés, aztán odafordulás a valódi feladatok felé. Nem ez történt. Levelet írtak, csomagot küldtek neki: »Nem úgy van az, Mr. Grant!«

Mi itt a baj, szigorúan kommunikációs szempontból (a magyar sajtó helyzetét, no meg a mindenkori kormányzat rendszerváltás óta folyamatos ölelését  - előtte diktatúra volt - kicsit hagyjuk, kevés a hely)?
1. Hír lett a dologból. Ugyanis előtte nem volt, hiszen kit érdekel, hogy Hugh Grant velünk példálózik egy előadásban. Nem ez gyengíti a forintot, emeli a benzinárakat. Viszont azzal, hogy felkapták, természetesen ügy lett, jöttek a reakciók, a lánc. Ilyent nem csinálunk, alaphiba.
2. Nevetségessé vált a kommunikációs gépezet, a legyek felé kapkodásban bénázó sasokon már csak nevetni lehet. A Fent és Lent blog megszerezte a címet, amit a hivatalosok nem találtak. Az Index még meg is írt egy levelet, az internetes kreatív szabadcsapatok pedig elkezdték továbbgondolni a történteket. Kellett ez, bele egyenest egy pofonba?
3. Erre reagálunk. Más, komolyabb kritikára miért nem? Miért nem azzal foglalkozunk, amivel kell? Kit érdekel Mr. Grant (bocsánat, Hölgyeim, ugye értik, hogy értem)? Persze én is hordozom lelkemben a vizuális sérülések nyomait, amit a táncoló Gyurcsány Ferenc okozott, aki Hugh-tól csente a miniszterelnöki koreográfiát, de ez még nem lehet ok!

Nem tudom, miért lett ez a reakció. Túl nagy a nyomás? Eredményeket kell felmutatni, gyorsan? Rosszul elsült vicc? Valakinek a kormányban Hugh Grant a kedvenc brit filmszínésze? Sajnálom, mert nem tudom elképzelni, miért történt mindez.”