Kártyavárként omolhat össze Spanyolország

„Ma viszont már aligha kétséges: az akkori diagnózis hibás, az élénkítő terápia pedig katasztrofális hatású volt. Nem sikerült rendezni az ingatlanpiaci buborék miatt megrendült pénzügyi szektor helyzetét, a külső versenyképességi problémák pedig súlyosbodtak, amit az idegenforgalmi bevételek nem tudnak ellensúlyozni. Korábban csak kisebb fiskális korrekciók voltak, a hosszas halogatás után idén júliusban bejelentett költségvetési kiigazító lépések viszont már a hagyományos megszorító csomagokat idézik: emelik az áfát és a környezetterhelési adókat, megnyirbálják a köztisztviselők kiváltságait, csökkentik a munkanélküliek támogatását.

Ezek az intézkedések persze a 2009-ben, illetve azóta megtett magyar, román vagy éppen a baltikumi stabilizációs lépésekhez képest igencsak szerények. Csakhogy mindez immár egy olyan Spanyolországban történik, amely az elmúlt években jórészt felélte korábban felhalmozott tartalékait, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. Ma nemcsak a spanyol bankszektor szorul közös európai mentőcsomagra, és immár nemcsak az építőipar vergődik, hanem lényegében a hispán gazdaság egésze letargikus állapotot mutat. Különösen a munkaerő-piaci következmények súlyosak: az elmúlt öt év alatt a munkanélküliség közel 25 százalékra, a pályakezdők körében pedig több mint 50 százalékra nőtt. A kilátástalannak tetsző helyzetben a megszorítások miatt elkerülhetetlen recesszió önmagában is elég problémát okozna. Az elmúlt hetekben azonban az is kiderült, hogy a spanyol regionális kormányzatok többsége a központi kormánynál is nehezebb finanszírozási helyzetben van – ráadásul ez számos gazdagabb régióra, például Katalóniára is érvényes. Rossz esetben az elért jólét kártyavárként omolhat össze, ahogy azt Görögország példázza.

Hogyan lehet ilyen helyzetben visszanyerni az elmúlt hetekben a spanyol állampapírokra már extrém kockázati felárat számoló nemzetközi pénzpiacok bizalmát és egyidejűleg kezelni a társadalmi feszültségeket? Valószínűleg csak komolyabb európai pénzügyi segítség mellett, illetve célzott kiigazító lépések gyors és jól kommunikált kombinációjával. Ám többek között éppen a magyar tapasztalatok mutatják, hogy elhúzódó recesszió idején milyen nehéz megtörni a negatív várakozásokat. Politikai bölcsesség, valamint a megfelelő szakpolitikai és bizalmi ösztönzők megtalálása jelentheti a kiutat – és a kilábalás még a legjobb forgatókönyv mellett is lassúnak és fájdalmasnak ígérkezik.”