Heavy metal zenekartól a papságig

„Négy éve vagyok pap, most pestiből vidéki pap lettem, négy falut látok el. Azóta az életemet állandó változás jellemzi, új kihívások, új keresztek. Keresem a helyemet, és egyre inkább megtalálom itt. Visszatekintve úgy látom, hogy tizennyolc éves koromban volt egy nagy fordulat, ahonnan kezdve a csatát más bajtársakkal, más ellenség ellen, más terepen, más öltözetben, más fegyverekkel vívom, de a harc nem állt meg. Számomra a megtérés a halálig tart, egy út.

Szent Ágoston mondja, hogy értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény. Ezt én is így élem meg papként. Kísértések állandóan jönnek. Minden nap egy újabb küzdelem önmagammal, saját gyengeségeimmel, a Sátánnal. Szinte mindennap újra kezdem a kereszténységemet, az életemet. Régebben volt egy imám, hogy »Uram, szenteld meg a vágyaimat!« Az nem megy, hogy Isten kívülről valamit rám kényszerít, mert azt nyomásnak érzem. Ha belülről élek, ösztönszinten, az sem megy, mert abból meg hiányzik az Isten. Azt hiszem, az a megoldás, ha beengedjük Istent a legmélyebb rétegeinkbe, mert akkor ő ott belül formál át. Ehhez azonban nagy bizalom kell.”