„Csatáry Lászlóval kapcsolatban nincs miről beszélni, lévén a helyzet így is teljesen nyilvánvaló és jóval beszédesebb annál, semmint, hogy bármiféle kommentárt hozzá kellene fűzni. Egészséges ember pedig inkább lesüti a szemét és hallgat, vagy elvonul a Balaton mellé kizárni a külvilágot. Főleg, mert úgyis boldog-boldogtalan kerregni és moralizálni fog az ügy kapcsán úgy pró, mint kontra.
Néhány tényt azonban le kell szögezni, lévén alapvetően egy történelmi esetről van szó. Először is Csatáry nem nevezhető »náci« háborús bűnösnek, lévén soha nem volt tagja sem az SS-nek, sem a Gestapónak, sem a Wermachtnak, de még az NSDAP-nek sem. Mindez persze szemantikai kérdés (lehetne, de nem az!), ami önmagában nem kisebbítené, amivel vádolják. Csakhogy (pro secundo, s amint az a minapi Magyar Nemzetben is megjelent) a Magyarország tiszti cím- és névtára, illetve a Budapesti névmutató és címtár – Rendőrségi zsebkönyv 1944 tanúsága szerint dr. Csatáry (egyes helyeken: Csatári) László 1944-ben rendőr segédfogalmazóként szolgált a kassai rendőrségnél, vagyis a hierarchia szerinti legalacsonyabb rangban. Ergo az akkor 29 éves Csatáry maximum végrehajtó személy lehetett, döntési jogköre azonban semmiképpen sem volt és nem is lehetett. Ilyetén tehát elképzelhetetlen, hogy végrehajtó személyként bárki deportálásáról is dönthetett volna, vagy utasításba adhatta volna a rabok vagonbeli kínzását. Harmadrészt Zuroff szerint Csatárynak kulcsszerepe volt körülbelül 300 zsidó Kassáról Kamanyec-Podolszkijba történő deportálásában, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. Amellett, hogy ez az eset egyébként a gyanúsításban sem szerepel, tovább erősíti a kételyt, hogy a Magyarország tiszti cím- és névtára 1941-es kötete rámutat arra, hogy Csatáry abban az évben nem Kassán, hanem Kecskeméten teljesített szolgálatot, mint rendőrfogalmazó gyakornok. Vagyis finoman szólva is kétes, hogy szerepe lehetett a Kamanyec-Podolszkijba történő deportálásokban.”