„A kormány a legmodernebb, nyugatos terminológia mögé bújva támogatott lakhatásnak nevezné az 50 fős tömegintézeteket, amelyeket az európai polgárok pénzéből építene fel, fenntartásukat pedig a magyar adófizetők pénzéből finanszírozná. Egy-egy fogyatékos ember elzárására ezekben az intézményekben ma 1-1,5 millió forintot költünk. Ezt a pénzt költhetnénk normális, emberi körülmények között működtetett lakhatásra is.
A kormány kiejtette javaslatából az egyetlen konszenzussal támogatott lakhatási formát, amelyet korábban kormányhatározattal fogadott el. Ez lehetővé tette volna, hogy fogyatékos emberek hétköznapi lakásokban, szomszédságunkban is élhessenek.
A javaslat elfogadása aligha lenne másképpen értelmezhető, mint hogy a kormány végleg búcsút kíván venni a kitagolástól, a rendszerváltás utáni szociálpolitika egyik legfontosabb emberi jogi célkitűzésétől.”