„Ha valakivel karmikus kapcsolatban állunk, akkor a lelkeink egészen biztosan megtalálják az utat egymáshoz. Kirohanhatunk a lakásból egy dráma kellős közepén, sőt, a bőröndünket is összepakolhatjuk, hogy »engem te soha többé nem látsz«, a legjobb barátunk szemébe vághatjuk egy rossz pillanatban, hogy »már nem is ismerlek«, vagy elajándékozhatjuk a szomszédnak a kiskutyát, akiről nehezebb gondoskodni, mint feltételeztük, de – és itt jön a csavar – ezek a lelkek mind vissza fognak találni hozzánk. Ha nem most, akkor a következő életünk során. Éppen ezért kell minden kapcsolati, családi, vagy munkahelyi krízis helyzetben megállnod egy percre, és átgondolnod: ebből az extra-savanyú citromból hogyan lehetne Manhattan koktél.
Ez a hét kabbalisztikus szempontból a legbensőbb félelmeink leküzdéséről szól. A Hukát szakaszának hetében különösen fontos, hogy észben tarts: az emberek közötti kapcsolat nem olyan, mint egy taxi. Nem tudod megállítani, és kipattanni belőle, csak azért, mert dugó van, meleged van, sétálni van kedved, vagy találtál egy gyorsabb járművet. A kapcsolatokból csak akkor van »kiszállás«, ha megérkeztél a közös karmátok végállomásához. Honnan ismered fel, hogy ott vagy? Onnan, hogy itt már nem a türelmetlenség, az ingerültség, a sértettség, a féltékenység, a nemtörődöm viselkedés, vagy a félelem motivál, hanem az, hogy tudod: felépítettetek valamit közösen, most pedig mindkettőtök fejlődése érdekében ideje egy következő szintre lépnetek – együtt, vagy külön. Alice sem térhetett haza Csodaországból addig, míg nem tanulta meg: az ő sorsának irányítója nem lehet sem a Szív Királynő, sem a Bolond Kalapos, sem az elvarázsolt virágok, csakis ő maga. Amikor erre rájött, egyszerűen... felébredt.”