„Már éppen levegőhöz jutottunk, amikor most újra a külföldhöz fordultak magyarságot »tisztelő« honpolgáraink. Előbb a magyar származású, Nobel-békedíjas Elie Wieselt – aki vissza is adta a magyar kitüntetését – vezették félre az állítólagos fasiszta magyar író meséjével. Csak nehogy visszaadja a Nobel-békedíját is a norvégoknak, tekintve, hogy a fasizmus oda is belopózott, hiszen ezen eszmék hódolója, Anders Breivik csaknem száz fiatalt mészárolt le.
Néhány nappal ezelőtt ötven amerikai kongresszusi képviselő levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek a magyarországi antiszemitizmus és a szexuális kisebbségekkel szembeni intolerancia miatt. Közben jön a hír, hogy a tiszteletre méltó, agg főrabbit, Schweitzer Józsefet egy ismeretlen az utcán a zsidósága miatt inzultálta. Csak kapkodjuk a fejünket. Mi történik itt Magyarországon békeidőben? Az egyszerű halandó mondhatná, a hülye nem veszi észre, hogy két éve, a polgári kormányzás kezdete óta összehangolt támadás folyik Magyarország ellen. Vajon kiknek az érdeke hazánk meggyengítése? Nyilvánvalóan ugyanazoknak a hatalmi köröknek és belföldi szekértolóiknak, akik összehozták nekünk Trianont. Arcuk nincs, morálisan értékelhetetlenek, mégis befolyásosak. Pedig a liberalizmusnak ez a válfaja nem ért el sikert a rendszerváltás óta. Nem tudott felmutatni eredményeket a politikában. Ugyanez elmondható a szocialistákról is, akik csak választási sikereket könyvelhettek el maguknak, de kormányzati sikerekről aligha beszélhettek. Egyedül az ország lejáratásában értek el valamit. Hál’ istennek csak múló sikereket.”