„Ebben az országban a fontos és a kevésbé fontos kérdésekben is a nyugdíjasok döntenek. Sajnálom a Quantumot, annak a generációnak az áldozatai, akik bármelyik kormányt megbuktatják plusz egy havi nyugdíjért, akik körömszakadtukig ragaszkodnak az ingyenes utazásukhoz, akiknek semmi se drága, csak az előjogaik. És mielőtt még kigyulladna a kommentfal a klaviatúra hisztérikus csapkodása folytán: igen, az én anyám is nyugger.
Mészáros egyébként tisztességesen szerepelt, és bár nem érdemelte meg az első helyet, túlnyomórészt pozitív emlékek kapcsolódnak hozzá. Remélem, sokat fog haknizni, és nem fog se nótázni, se operettelni! Ha már a személyiségét alárendelte a nemzeti kultúra ügyének, akkor az ne csak ennek a műsornak meg az ibuszos tizenkét millernek szóljon, de képviselje azt a jövőben is népdalokkal meg áriákkal következetesen!
Az este legkellemetlenebb pillanatának kétes címét Janicsák Vecáék átöltözős duettjével szoros versenyben végül Geszti Péter vitte el, aki egy olyan számmal lépett föl, ami már a '90-es években is korszerűtlen lett volna. Elképesztő, hogy Geszti húsz év alatt semmit se bírt komolyodni, hogy pontosan ugyanott tart az egész ember, ahol a Rapülők megalapításakor, ugyanazt a jópofáskodást tolja, mint aki nem veszi észre, hogy mindjárt ötven, továbbra is másfél centis mélységre képes. Na, de ez már egy másik történet...”