A jobb vajon mi?

„»Ami az újat és az ismeretlent illeti, a tudatlan gyermek ártatlan rácsodálkozása hamar át kell hogy adja helyét a bölcs agg mindent értő megvetésének, mert különben a szertelen ifjúság céltalan tobzódása egyenes úton visz a könyörtelen halál jéghideg bizonyosságáig« – (Poros Géza, keresztény-konzervatív gondolkodó)

Mert milyen is az igazi konzervatív? Nem cselekszik soha semmit, ami Isten rendelése ellen való. Elvhű, és nem hajlandó letérni az Isten által kijelölt útról, még akkor sem, ha az amúgy hasznosabb és logikusabb cselekedetnek is tűnik. Ezért ülök például én is évek óta ebben a gödörben. Nem önszántamból kerültem ide, de Isten úgy látta jónak, hogy beleessek, így eszembe sem jut, hogy az Ő akaratának ellenszegülve kimásszak. Már egészen megszoktam itt, sőt meg is szerettem. Ez az otthonom. Az erre járók néha megkérdezik, nem lenne-e kedvem legalább megmosakodni néha, de nem. A kosz is Isten rendelése, nem lennék tisztán sem boldogabb. Viszont így meg büdös vagyok, mondják a talmiak. Na és? Az élet büdös, ez van. Még a szólás is így mondja: “a büdös életbe”. Márpedig a szólás az hagyomány, a hagyomány pedig szent. Az élet pedig csakis szentségből sarjadhat. Ezért jó dolog az is, hogy magam alá szarok, hiszen az maga a Szentség, a jó szántóvető az Anyaföldet gezdagítja.

Értéknek vallom azt, ami elvont és megfoghatatlan. Ami anyagi és konkrét, az ócska földi hívság, méltatlan a keresztény ember figyelmére. Ráadásul alá van vetve mindenféle fizikai törvényeknek, így nem állíthatnék róla bármit, ami pillanatnyi érdekeimnek megfelel. A Haza érték, a Nemzet érték. A hazát és a nemzetet alkotó individuumok viszont ostoba fajankók, a fogyasztás orgiájába beleszédült ázalaglények. Még szerencse, hogy vagyunk mi, a kevesek, akik gondolkodunk helyettük, és irányt mutatunk nekik, lehetőleg kötelező érvénnyel. Én a gödröm fenekéről sokkal többet látok és értek, mint ti, akik mindenféle Erasmus-ösztöndíjakkal meg fapados légitársaságokkal csavarogjátok be ezt a fapados világot. Cselédek vagytok, lakájok az Igazság halotti torán, ahol a görbeorrú sírásók röhögve lakomáznak az elhúnyt még ki sem hűlt porhüvelye mellett.

A család érték. Az anyaság érték, a férfi és a nő kapcsolata érték – természetesen éteri dimenziókban gondolkodva, mindenféle gusztustalan testnedvek kizárásával. Az isteni rendelés egyértelmű: a nemiség egyetlen célja a gyermeknemzés. Minden más az onánia bűne, melynek zsoldja halál. A múltkor például láttam két nőt, akik egymás derekát átölelve sétáltak. A halál bűzhödt aurája áradt belőlük (Nina Ricci Special Summer Edition). Elképzeltem, mit művelhetnek ezek egymással otthon a négy fal között. Borzasztó! Azután elképzeltem még egyszer. Meg még egy kicsit… Felháborít, ahogy egyesek közszemlére teszik alantas vágyaikat, különösen, ha nem énvelem kapcsolatosak.

Egyszer majd rájöttök, hogy igazam volt. Apáink sírjaiból hófehér csontujjak böknek majd vádlón felétek, és régmúlt dicső korok érchangján kiált az égbe ítéletük: megmérettetek és könnyűnek találtattatok! Én akkor már talán sehol nem leszek. Jövedelmező közbeszerzések és állami fejlesztési pályázatok tisztes hasznából épített családi kriptámban pihenek majd, és az utókor ezeket a szavakat vési majd be az Emlékezés Könyvének aranyszegélyű lapjaira: nála volt az IGAZSÁG, a többi mind csak zengő érc és pengő cimbalom. Ámen.”