„Vendégül láttam osztrák barátaimat, megmutattam nekik a várost. Nem turistaszemmel, hanem őszintén, hiszen ők is várostervezésből diplomáztak. Volt pár kellemetlen élményünk, sajnos. (...)
Másnap a budai oldal volt soron, előre szóltam, hogy vigyázzanak a kerékpárosokkal, gyakran türelmetlenek. Ha végigmegyünk a parton, a gyalogos és kerékpáros forgalom egymás mellett élésére mindenféle példát lehet látni a növényzettel elválasztott külön sávtól az egymásra eresztett szakaszokig, ami néhol egy méteresre szűkül. Nem tudom, hol tart a BKK azzal a tanulmánnyal, amit tavaly ősszel kért tőlük a főváros, hogy nézzék már meg, hogyan lehetne fejleszteni a rakpartok gyalogosforgalmát, de nagyon időszerű lenne már tenni valamit.
Gondolom, vasárnap a biciklisek kikapcsolódni mennek a rakpartra, és az a program, hogy tekernek, miközben halálra idegesítik magukat a lassabb gyalogosoktól. Személy szerint nem tudom, mi ebben a jó, ha feleségemmel és kislányommal nyeregbe szállnék, valószínűleg nem sietnék sehova, annyira meg pláne nem, mint az a bizonyos apuka, aki konkrétan belém jött hátulról, majd szólt, hogy húzzunk le a szélére. Aztán sietett tovább. Jó családi program lehet.”