Az őrült levágja fülét: Puzsér és a csillagok

„A negyedik széria egyébként csupán egy ponton mutatott változást az előzőekhez képest. Ez azonban jelentős volt: úgy tűnik, hogy a fentiek csupán körítései voltak egy magát »független értelmiséginek« nevező személy, Puzsér Róbert felemelkedésének. Ő az, a zsűriben a »megmondóember« szerepén túl a »nézettségtöbbszöröző« funkciót látta el.

A »nagyotmondás koronázatlan királya« megnyilvánulásai inkább emlékeztettek egy zárt osztályról szabadult őrültre, mintsem egy valamiféle szakmai mondanivalóval bíró kritikusra. Merthogy az általa elmondott bírálatok szakmai értéke egy tízes skálán valahol az egyes környékén mozog. Ennyi szakmai értelemben vett hülyeséget ugyanis már rég hallottam egy helyen. De vajon ez a nézők számára is egyértelmű volt? Az lenne a tanulság, hogy elég idióta metaforákat ismételgetni, és a nézők bárkit imádni fognak?

A dolog persze nem ilyen egyszerű. Puzsér Róbert zsűriben való szereplése egyáltalán nem véletlen. A műsor szerkesztőinek célja egyértelműen az volt, hogy nyugati mintára a zsűri többi tagja által szolgáltatott mézes-mázas udvarias körök mellé beültessenek egy »sötét lelkű« gonoszt, aki mindenkinek beszólásokkal keseríti meg életét. Mindehhez tökéletes alanyt találtak Puzsér személyében. Csapó indul, kezdődhet a cirkusz!”