„A negyedik széria egyébként csupán egy ponton mutatott változást az előzőekhez képest. Ez azonban jelentős volt: úgy tűnik, hogy a fentiek csupán körítései voltak egy magát »független értelmiséginek« nevező személy, Puzsér Róbert felemelkedésének. Ő az, a zsűriben a »megmondóember« szerepén túl a »nézettségtöbbszöröző« funkciót látta el.
A »nagyotmondás koronázatlan királya« megnyilvánulásai inkább emlékeztettek egy zárt osztályról szabadult őrültre, mintsem egy valamiféle szakmai mondanivalóval bíró kritikusra. Merthogy az általa elmondott bírálatok szakmai értéke egy tízes skálán valahol az egyes környékén mozog. Ennyi szakmai értelemben vett hülyeséget ugyanis már rég hallottam egy helyen. De vajon ez a nézők számára is egyértelmű volt? Az lenne a tanulság, hogy elég idióta metaforákat ismételgetni, és a nézők bárkit imádni fognak?