„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
Vajon megállapítható lett volna-e az emberi méltóság sérelme, ha a szóban forgó grafika május 31. előtt jelenik meg?
„A panaszos – egy jobbikos parlamenti képviselő – egy rajz miatt tett bejelentést, ami a Népszava 2012. június 1-jén számában jelent meg. A grafika Szőcs Géza államtitkárt ábrázolta, amint egy táskából kiengedi és »szélnek ereszti« Nyírő József hamvait. A képaláírás: »Porszennyezés egészségügyi határérték felett«.
A panaszos nem jelölte meg konkrétan, mely médiaigazgatási szabály sérelmét véli megvalósulni, pusztán annyit közölt, szerinte a rajzzal a napilap »egyértelműen a gyászoló magyar nemzet önbecsülésébe« kívánt beletiporni, amivel állítása szerint a magyar nemzet meggyalázása is megvalósult.
A hatóság nem indíthatott eljárást a napilappal szemben. Ennek indoka, hogy a sérelmezett médiatartalom a lap 2012. június 1-jei számában jelent meg. Az Alkotmánybíróság tavaly decemberi döntése nyomán azonban május 31. után a hatóság a sajtótermékek esetében nem felügyelheti az emberi méltóság tiszteletben tartásának megvalósulását.
Ettől függetlenül is érdemes azonban az ügy a továbbgondolásra. Vajon megállapítható lett volna-e az emberi méltóság sérelme, ha a szóban forgó grafika május 31. előtt jelenik meg?
A válasz nagy valószínűséggel: nem. A lap a grafika közlésével – figyelembe véve a médiaszolgáltatásokkal kapcsolatban kialakult hatósági gyakorlatot – vélhetően nem sértett médiaigazgatási szabályt.
Az emberi méltóság és az emberi jogok médiaszabályozásbeli védelme nem a jogaiban sértett egyén számára biztosít lehetőséget a médiaszolgáltatóval szembeni fellépésre, hanem a közönséget védi az emberi méltóságot sértő tartalmaktól. E jog intézményes védelmén keresztül a szabályozás közvetve a demokratikus nyilvánosság megfelelő működését védi, és nem a jogaiban esetlegesen sértett egyént. A sajtószabadság korlátjaként megjelenő szabályok legfőbb indoka ugyanis a néző, a hallgató, az olvasó, vagyis a közönség érdekeinek védelme; azon közös érdekeké, amelyek az emberi jogok általános elismeréséhez és tiszteletéhez kötődnek.”